Szerzetesi életforma a világban

Szerző:

Majdnem minden világvallás ismeri és becsben tartja a szerzetesi életformát. A keresztény szerzetesség alapjai már a Krisztus utáni II. század hajnalán megjelentek. A keleti kereszténységben Nagy Szent Vazul, a latin egyházban Nursiai Szent Benedek voltak azok, akik a szerzetesi életforma szabályait rögzítették. Vallásunkat és a keresztény szerzetességet, ha nem is minden részletében, de ismerjük. Ám azzal már kevésbé vagyunk tisztában, hogy miképp élnek más vallások szerzetesei. Az összetett vallási kérdések, a különböző irányzatok ismertetésére terjedelmi okokból nincs mód. Ugyanakkor három világvallás kolostorának udvarára bepillanthatunk. Megláthatjuk, hogy a szerzetesek élete a föld minden pontján arról tanúskodik, hogy az anyagi világ mellett létezik egy másik valóság is.

Farsangi készülődés

Szerző:

Báli időszakban mindig visszagondolok a gyerekkori farsangokra, és olykor előszedem a dobozból a régi fotókat is. Emlékszem, egyszer a Kórház a város szélén című, akkor igen népszerű sorozat szereplőinek öltöztünk be, s anyukám gyógyszertári köpenyeiben vonultunk fel mint komoly orvosok. Máskor a kacsatánccal léptünk színpadra, a fiúk a Rabszolgasors szereplőinek bőrébe bújtak, és volt olyan is, hogy előadtuk a Maszkabált, amit Ilonka tanító néni állított össze. A bűvész szerepét rám osztotta, fekete köpenyemre kártyalapokat varrtunk, még cilindert is szereztünk valahonnan. A szövegemre is emlékszem, könnyen a fejemben maradt a Weöres Sándor-vers: „Itt látható a nagyhírű bűvész! / A lábával karikázik, / A kezével citerázik, / Az orrával orgonázik, / A fülével figurázik, / A szemével gurgulázik, / A szájával vacsorázik!” Pár éve aztán kis Áginak hasonló jelmezt készítettünk. Egy régi mellénykére fölerősítettük a francia és a magyar kártyapakli néhány lapját, kartonpapírból cilindert fabrikáltunk, a varázspálca pedig egy lefejezett fakanál lett, fekete és fehér szigetelőszalaggal beborítva. Nagyon élveztük a közös munkát, hiszen közben rengeteget nevettünk, és találgattuk, vajon a többiek milyen maskarába öltöznek.

„Ki kell mennünk hozzájuk”

Szerző:

Jótékonysági akciósorozat indult Újpesten

 

Egy plébános és egy szociális munkás. Két lelkes és egymást is lelkesítő ember. Találkozásuk sors­szerűnek tűnik, mert korunk kivételesen aktuális, sokakat kínzó kérdésére próbálnak együtt választ találni. Példájuk, együttműködésük akár országos modell alapja is lehetne.

Misszió az utcákon

Szerző:

Prostituáltak és segítőik megrendítő vallomásai

 

Éjszaka van. Nemrég értem haza. Leülök az ágyam szélére, és percekig csak bámulok magam elé. Megdöbbentett, amit láttam. Ott álltak egymás mellett, végig az utcában, föl-alá sétáltak, és vártak. Egymás után jöttek az autók, odaérve vezetőik lassítottak, végigmérték őket, majd választottak, és együtt hajtottak el. „Alig vártuk, hogy gyertek!” – mondták többen is, amikor megérkeztünk. Egy kávézóvá alakított busszal mentünk, és behívtuk őket egy teára. Beszélgettünk. Megrendítő történeteket hallottam, de az erős smink és a kihívó ruha alatt nem láttam mást, csak a lelkük mélyéig megsebzett nőket, akik igazából csak egy kis szeretetre vágynak. A Névtelen Utak Alapítvány utcalánymisszióján jártam.

(A megszólalók nevét személyiségi jogaik védelmében megváltoztattuk.)

Találkozások egy másik világban

Szerző:

Beszélgetés Fülei Balázs zongoraművésszel

Tavaly ünnepelte harmincadik születésnapját. A hazai (és a nemzetközi) zenei élet elfoglalt szereplője 2008-ban kitüntetéssel diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol azóta már tanít is. 2013-ban készült el népzene ihlette Grieg- és Bartók-darabokat tartalmazó lemeze. Nyitottság, érdeklődés jellemzi a széles látókörű fiatal zongoraművészt, aki január végi zeneakadémiai hangversenyére is majd háromszáz év terméséből válogatta össze műsorát. Szólóestje előtt néhány nappal pedig Bartók II. zongoraversenyét játssza a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. Fülei Balázst rögtönzött koncertajánlóra kértem, azzal, hogy villanásnyira azért tekintsünk vissza a kezdetekre is, amikor felkeltette a figyelmét leendő hangszere.

A „kutyás főhadnagy”

Szerző:

Ennek a próza-vers együttesnek két főszereplője van: nagyapám s az őt 1917-es tüdőlövése után foga közt a szanitécekhez hurcoló, s így életét megmentő kutyája, Muki. Elöljáróban egy testamentumnak is beillő levélből idézek, amelyet anyám írt 1994-ben. Azt is előre kell bocsájtanom – bár a versből amúgy is kiderül –, hogy nagyapa holtig hordott vadászgyűrűje 2013 karácsonya előtt, negyvenöt évvel halála után végül hozzám, a legidősebb unokához került. Szorongattatások- félelmek-kivizsgálások idején mindig felveszem, hogy magam mellett érezzem őt, aki élete utolsó percéig, tizenhét éves koromig megadta nekem a teljes védettség érzését, s nagymamával együtt megmentett attól, hogy politikai fogoly apa és falura száműzött anya gyermekeként tönkretegyen egy rákosista gyermekotthon világa.

Népművészeti kincsestár

Szerző:

„A népművészet felgyülemlett, jelen lévő múlt, hatékony emlék, amely irányítja a jövőt. De csak azét, akinek van jövője.” József Attila írta ezt egyik esszéjében; azt kiemelve, miként foghat kezet múlt és jelen, s hagyományozódhat át a népélet megannyi megmentett és újraalkotott motívuma. Somogyország bámulatos népművészeti örökségéből ezúttal a kaposvári Kormányhivatal Galéria tárlata kínál ízelítőt.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.