A mai evangélium mélységes összefüggéseket rejt. Mindjárt az elején gondolkodóba ejt az első mondat nehézkessége: „Amikor pedig, aznap, a hét első napján beesteledett…” (Jn 20,19). Ez a nehézkesség számunkra nagyon is drága, mert a húsvéti üzenet forrására utal. A négy evangélium egységesen így jelöli a feltámadás napját: „a hét első napján” (Mt 28,1; Mk 16,2; Lk 24,1). Ez görögül így hangzik: „Mia ton sabbaton”, szó szerint: „a szombatok egyén”. Az „egy” tőszámnév az „első” sorszámnév helyett áll, a „szombatok” pedig a hetet jelöli. Ez a számunkra körülményes megfogalmazás arámi-héber gondolkodásmódra és szóhasználatra utal, vagyis arra, hogy mind a négy evangélium olyan közös hagyományból táplálkozik, amely az egyház első arámi nyelvű nemzedékétől származik, a jeruzsálemi ősegyházból (Farkasfalvy Dénes).

A római liturgia történetéből

Arra törekedjetek, hogy Eucharisztiátok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk, Jézus Krisztus teste, és egy a kehely az ő vérének egységére, egy az oltár, ahogyan egy a püspök a presbitériummal és a diakónusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cselekedtek. Az ókori egyház számára evidenciának számítottak Antiochiai Szent Ignácnak ezek a szavai: csak az egységben, a püspök körül létrejövő igaz hitű egyházi közösségben van létjogoultsága a szentmise ünneplésének.

A bizánci egyházban sajátos elnevezésük van a húsvét utáni vasárnapoknak, amelyet az aznapi evangélium alapján kapnak. Ezek között az első a „Tamás- vasárnap”, amely Szent Tamás „hitre jutásáról” szól. Ennek ellenére a köznyelvben Tamás apostolon rajta maradt a „hitetlen” jelző, nem is biztos, hogy megérdemelten. Ő ugyanis csak az általános emberi kívánságot fejezte ki akkor, amikor bizonyosságot akart szerezni Jézus Krisztus feltámadásáról. S hogy ez megtörtént, arról tanúskodik az evangélium, liturgikus szövegeink pedig újra és újra élővé teszik a történteket. Az ünnepi konták egyetlen lendülettel mondja el azt, amit az evangéliumból hallunk (Jn 20,19–31). Így a szövegét valójában nem is lehet részekre osztani. Azonban három szempontot mégis érdemes kiemelni belőle.

Április 16.

Loudres a világ egyik legismertebb zarándokhelye, Bernadett életéről mégis keveset tudunk valójában. Ez azonban talán így is van rendjén, hiszen, ahogyan maga is vallotta: csupán eszköz volt, a Szűzanya dolgozott vele, azután sarokba állította, akár a seprűvel teszik az asszonyok.

Marie-Bernard Soubirous, akit csak otthon hívtak Bernadettnek, a legidősebb gyermek volt a családban. Apja molnár, édesanyja mosónő volt, és igen szerény körülmények között éltek. Testvérei közül többen kisgyermekként meghaltak, és maga is sokat betegeskedett.