Édes anyanyelvünk – hogy ne legyen mostoha sorsa

Szerző:

Beszélgetés Juhász Judittal, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökével

 

Ma, amikor az SMS-ek lebutított nyelvezete, az alpári stílusú internetes cikkek és hozzászólások, a mindenhová beszüremkedő szleng, a politikusok szájából elhangzó trágárság szinte sikk, az anyanyelvüket szerető emberek csak fogják a fejüket. Ilyenkor eszünkbe juthat Andrásfalvy Bertalan néprajztudós igaz mondata: „Szólalj meg – és én megsejtem abból, mennyire vállaltad fel ajándékba kapott magyarságodat, mennyire becsülöd meg a másik embert.” Az Anyanyelvápolók Szövetségében tevékenykedők feladata sem pusztán a „nyelv ápolása”. A civilszervezet múltjáról, jelenéről és ellenszélben végzett feladatairól Juhász Judittal, a szövetség elnökével beszélgettem.

Ihletett, áldott pillanatok

Szerző:

A III. Egyházmegyei „Ki mit tud?” elődöntője Székesfehérváron

 

Immár harmadik alkalommal rendezik meg az egyházmegyei Ki mit tud?-ot Székesfehérváron. A szervezők úgy vélik, a kereskedelmi televíziókban sugárzott különböző tehetségkutató versenyek döntő többsége „nem az EMBER-ről, nem a TEHETSÉG- ről szól, hanem az üzletről. A hitből fakadó, szeretettel átadott, közzétett művészi értékek alig-alig jutnak el hozzánk. Pedig ezekre a ma emberének nagyon nagy szüksége volna.” Ezt felismerve hirdette meg a Szent István Művelődési Ház a hit évében az I. Egyházmegyei „Ki mit tud?”-ot. Az intézmény igazgatója, Jakubek Tiborné elmondta, hogy évről évre többen jelentkeznek, s ami a legfontosabb: a verseny középpontjában az Istentől kapott tehetség áll.

A felemelő szeretet bajnoka

Szerző:

Szent Márton tiszteletéről rendeztek konferenciát Szombathelyen

 

Via Sancti Martini – Szent Márton útjai térben és időben címmel rendezett konferenciát az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, Szombathely önkormányzata, a Szent Márton Programiroda és a Szombathelyi egyházmegye. A tanácskozás a 2016-os Szent Márton-emlékév beharangozó rendezvénye volt.
Puskás Tivadar polgármester köszöntőjében úgy fogalmazott: „Lehet, hogy Szent Márton pannonhalmán született, de Szombathelyen biztos.” Mint elmondta, azt szeretnék, „hogy Szent Mártonról mindenkinek Szombathely jusson az eszébe, Szombathelyről pedig Szent Márton”.

A cserkészet volt a menedék

Szerző:

Csonka Ferenc cserkész-papra emlékeztek Kővágószőlősön

 

Bensőséges közösségi esten vettünk részt március 20-án, Kővágószőlősön a Búzás Andor Művelődési Házban. De ne fussunk ennyire előre az időben! A kővágószőlősi hívek – és néhányan Pécsről – délután végigjártuk a keresztutat, amelyet Udvardy György pécsi megyés püspök vezetett Hamzau Relu plébánossal. Sokan gyűltek össze családok, fiatalok és idősebbek, akik szeretettel vették körül az elöljáróikat. A keresztvivő ministránsok átéléssel és nyitott szívvel imádkoztak, hallgatták a stációknál elhangzó meditációkat. Kicsit Rómában érezhettük magunkat. A keresztutat pedig ünnepi esemény követte: koszorúzás.

A nem római kultúrák hatása

Szerző:

A római liturgia történetéből

Az Egyesült Államokra szokás azt mondani, hogy „a népek olvasztótégelye”, vagyis olyan közösség, amely sajátos kulturális egységbe olvasztja a területén megtelepedő népeket kultúrájukkal, szokásaikkal, vallási és világnézeti különbözőségeikkel. E felfogástól igen messze esik az, amit mi egyházunk katolicitásáról hiszünk. A római egyház liturgiájára azonban, némi pontosítással, igaznak tűnik ez az állítás, hiszen az idők során számos nép és kultúra érzés- és kifejezésvilágát „olvasztotta” magába.

A hét szentje: Edmund Ignatius Rice (Május 5.)

Szerző:

Ír katolikus gazdálkodócsaládba született 1762. június 1-jén, negyedikként hét fivér között, de volt még két féltestvére is, édesanyja első házasságából. Abban az időben a protestáns többségű ír parlament katolikusellenes törvényeket hozott, többek között betiltották a katolikus iskolák működését. Ezért, mint akkoriban minden ír katolikus gyerek, Edmund is úgynevezett sövényiskolákban tanult – a helyi műveltebb emberek a szabadban (a sövények mentén) oktatták a gyerekeket, szájhagyomány útján adták át a hitismereteket, hogy ne legyenek írott dokumentumok.

Kihasítani egy szeletet a világból, és visszaadni Istennek

Szerző:

A soproni Árpád-házi Szent Margit-templom az építészet mérlegén

 

A soproni Lőverekben Pápai Lajos győri megyés püspök március 1-jén szentelte fel az Árpád-házi Szent Margit-templomot. Az eseményről az Új Ember is készített riportot (március 8-ai lapszám). Évtizedek várakozása és imádsága teljesült, melyben a hívek szándékát a püspök megbízásából és támogatásával Bognár István plébános fogta össze.

Templomot építeni annyi, mint kihasítani egy szeletet a világból, és visszaadni Istennek. Az istenháza megszentelt terében az anyag eléri rendeltetésének csúcsát: hordozza a szentet. Ennél többre már nem viheti. Megfoghatóvá, láthatóvá alakítja a végtelen igazságot és a szeretetet. Épített tereink vésőként hagynak nyomot, melyet vagy érvényesnek tekintünk, vagy testidegenként fogadunk, szenvedünk el. A templom célja az örökkévaló és az időben utol érhető közti kapcsolat létrehozása, amelyben a személyes hit közösségivé, egyháziassá, sőt kozmikussá tágul. Egyszerre kétféle látásmód valósul meg: az ajándékozó Istené és a befogadó emberé.

Rejtőző virágok

Szerző:

Aranyrózsát festettek a számlapra, mint Voznyeszenszkaja Paradicsomában a boldog lelkeknek, akik még várták helyüket, ahol tüskék ágaskodtak, és a tüskék között apró, vérvörös virágok nyíltak, mint megannyi vércsepp. Az idő méretlenül haladt, így nem volt nehéz Ravennából egyenesen hazám földjére, a Mátrába érkeznem. Egy pap várt rám, ki tudja hány éve szolgál a fenti templomokban. Könyvtára lenyűgöz, homíliái (pár percesek) után mondogatom, kár, hogy nem folytatja…