Hol reggel, hol délután, de naponta végigmegyek a Szabadság hídtól a Petőfi hídig terjedő partszakaszon. Látszólag érdektelen terület, mégis mindig akad látni- és megfigyelnivaló. Az enyhe november végi napokon még alig lehet sirályokat látni a víz felett. Most, hogy beköszöntött a tél, már többen vannak, de az igazi tömeg, amikor a madarak végig ott ülnek a hajókikötők korlátjain, még hátravan. November 26-án láttam az idei őszön az első kárókatonát. A víz fölött szállt, de amint a Szabadság hídhoz ért, emelkedni kezdett, és átrepülte. Már korábban is megfigyeltem, hogy ezek a fekete madarak, a dankasirályokkal ellentétben, nem szívesen kelnek át a híd alatt.

Érdekes véletlen, hogy majdnem napra pontosan akkor kezdett bennem megformálódni ez a rendhagyó karácsonyi jegyzet, amikor a kiváló teológus és képzőművész, Békési Sándor éppen az itt is látható világhírű képet osztotta meg Facebook-oldalán, a rá jellemző, mesterien pontos képértelmezések egyikével. Ez a festmény egy ismeretlen rajnai festő műve, a Paradicsomkertecske, amely 1410 körül keletkezett. A gyönyörű látványnak egy 26,3 x 33,4 centiméteres tölgyfalap ad otthont. A festmény tojástemperával és olajfestékkel készült, s a frankfurti városi galériában látható. Jómagam sok-sok évtizeddel ezelőtt művészettörténész édesanyám egyik könyvében találkoztam vele. A pontos szakmai adatokat Békési Sándornak és egykori kedves kollégámnak, Németh István művészettörténésznek köszönöm.