A Biblia üzenete: „Jöjjetek félre egy magányos helyre…”

Szerző:

Márk evangéliumának e kedves jelenetében (Mk 6, 30–34) Jézus pihenésre inti tanítványait, akik beszámolnak arról, „amit tettek és tanítottak”. A hozzájuk tóduló tömeg tanítása ugyanis annyira lefoglalta őket, hogy még „enni sem maradt idejük”. Jézus időnként maga is félrevonult egy magányos helyre, hegyre, hogy pihenjen és imádkozzon. Volt úgy, hogy az egész éjszakát imádságban töltötte. Magatartása és szavai figyelmeztetik a mai apostolokat is: szakítsanak időt a pihenésre, a kikapcsolódásra és az imára!

Megérkeztek

Szerző:

Gyalogzarándokok bencés nyomokon – Harsogóan élénk színekkel közelít a júliusi nyár. Túl vagyunk az elmúlt napok fullasztó hőségén, majd a lezúduló viharon, amely után megenyhült az idő, vége a várakozásnak, mikor hagy alább az elviselhetetlen afrikai tikkadtság, mintha a levegőből elfogyott volna az oxigén.

A nevelés által evangelizálni

Szerző:

Beszélgetés Pedro Aguadóval, a piarista rend generálisával – Az esztergomi Szent Adalbert Központban ülésezik június 30. és július 21. között a Piarista Rend 47. egyetemes káptalana. A tanácskozáson a következő hat évre ismét Pedro Aguadót választották meg a rend generálisának. A régi-új elöljárót a piarista rend mai helyzetéről és a jövő terveiről kérdeztük.

Száz év a missziókért: cigánypasztoráció Körömben

Szerző:

Az „Igazságosság, Béke és a Teremtés Megőrzése” (JPIC) pasztoráció a verbita rend missziós tevékenységének egyik legfőbb formája. Törekvései párhuzamba állíthatók a VI. Pál által létrehozott Iustitia et Pax pápai bizottság célkitűzéseivel, melynek feladata a katolikus egyház szociális téren végzett szolgálatának erősítése. A JPIC-pasztoráció a világ igazságosabbá és békésebbé tételét, az emberi jogok védelmét, valamint a teremtett világ megőrzését tekinti küldetésének. A különböző missziós programok a társadalom peremén élő szegények és elesettek, valamint a szociális igazságtalanság és az emberi erőszak miatt szenvedők pártfogását is szolgálják.

2015.07.19.

Szerző:

A nevelés által evangelizálni címmel Pedro Aguadóval, a piarista rend generálisával készítettünk interjút. A Teremtésvédelem rovatban a csökkenő vízkészletről, a családoldalon a katolikus családegyesület új, házasságról szóló kiadványáról írunk, illetve képes riportban bemutatjuk a balatoni vízi rendőrök szolgálatát.

Katolikus–evangélikus konferencia Budapesten

Szerző:

A Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa és a Lutheránus Világszövetség tagjai július 14–21. között Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tartják közös konferenciájukat. A Luheránus–Római Katolikus Közös Bizottságba mintegy húsz, az ökumenikus párbeszédben részt vevő teológus érkezik a világ minden tájáról. A két egyház a II. Vatikáni Zsinat óta keresi egymással a párbeszéd lehetőségét. A lutheránus … Olvass tovább

Magyarok külföldön: Nagy Krisztián termelésmenedzser, Poole (Nagy-Britannia)

Szerző:

„Már késő este volt, amikor megérkeztünk. Úgy volt, hogy egy kint élő ismerősünk kijön értünk a reptérre, de aztán mégsem tudott jönni, így vonattal kellett mennünk. Valahogy eljutottunk a vasútállomásra, és az első éjszakát ott, a londoni King’s Cross pályaudvaron töltöttük. Másnap reggel felültünk a vonatra, és elindultunk Lincolnba, a városba, ahol letelepedni készültünk. Amikor megérkeztünk, letettük a bőröndöket az állomás közepére, és vártunk, hátha felbukkan az ismerősünk. Délután a rendőröket is ránk akarták hívni, hogy mit ácsorgunk ott egész nap. Ekkor előkerült az ismerősünk, és szerzett nekünk egy szobát valahol. Megérkeztünk a szállásra, már nagyon fáradtak voltunk, ám alighogy álomba merültünk, kopogtak az ajtón, és közölték: el kell mennünk, mert az, aki a szobát kiadta, nem értesítette a többi lakót, hogy jövünk. Este kint álltunk az utcán. Már megint.” Így kezdődött Nagy Krisztián nagy-britanniai története.

Nyolcvan perc futócipőben

Szerző:

Gondolatok a Magam ura című film kapcsán – Egy fiatal férfi sportcipőt úsztat a hegyi tóban, tájba illő külsejű békát szemlél, erős sodrású hegyi patakon kel át, illetve kitartóan fut a norvég vadonban. Martinnak mindene megvan, amiről első blikkre azt gondoljuk, hogy a magafajta ember vágyhat: kedves feleség, külvárosi családi ház, biztos meló és egy hatéves forma, egészséges fiúgyermek. Ő mégsem elégedett az életével. Ezért időről időre elmegy futni az erdőbe, ahová nem visz magával mást, csak a kék túrazsákját, hálózsákot, pár váltás holmit, telefont fülhallgatóval, és nem utolsósorban cenzúrázatlan, „ki vagyok, ha senki se lát” gondolatait. Ez utóbbiakból válogattunk.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.