A közelmúltban jelent meg Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikája, amely a teremtett világ mára globálissá váló veszélyeztetettségére figyelmeztet. A téma időszerűségét jelzi, hogy december elején Párizsban összeül a klímaváltozással foglalkozó világkonferencia. Hölvényi György kereszténydemokrata képviselővel, az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságának tagjával az enciklika kapcsán a korunkat egyre inkább fenyegető környezeti károsodásokról, s – ahogyan a pápai dokumentum rámutat – ennek társadalmi-kulturális hatásairól beszélgettünk.

Utazás a magyar tengeren egy kicsit másképp, a vízi rendészettel – „Azt kérdeztem magamtól, tudom-e egyáltalán, mi az, amit keresek, mit jelent a szó, hogy szerelem a maga tiszta és érintetlen tartalmában? És akkor, amikor ezen gondolkodtam, különös módon a Balatonra gondoltam. Mindig is nagyon szerettem a Balatont. Csak úgy, elvárások nélkül, önmagáért. A tónak sosem mondtam, hogy barna legyen, vagy szép kezű, mert akkor fogom csak igazán szeretni. Nekem a Balaton mindig csak a Balaton volt, szürkéskék és zöld, nyugodt és dühös, lágy és izgalmas. Gyönyörű. Nem akartam én tőle semmit, csak szeretni. Hűséges voltam a Balatonhoz, mert sosem ígértem neki semmit. Nem használtam nagy szavakat, nem esküdöztem, nem is kötöttem hozzá magam. Csak szerettem.” Tisch Ferenc író gondolatai ezek. Alighanem mindenkinek mást jelent a Balaton: mást egy fürdőzőnek, mást egy szörfösnek, mást egy vitorlázónak és megint mást egy csónakázónak. És vannak, akiknek még inkább mást. Siófokon, a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányságon jártunk.