A reformkori magyar újjászületés elindítója, a hídépíttető „legnagyobb magyar”, a „nemzet napszámosa” ma is élő alkotásainak egész sorát láthatjuk szerte az országban, és emlékeinek (sajnos még jórészt jelöletlen) sokaságát lelhetjük fel Európa országaiban.

Egy rendhagyó kiállítás az Uránia moziban

Május 20-án csöndes, de tartós hatású ünnepi pillanata volt a reformáció 500. évfordulóját számtalan módon és helyszínen elevenné tévő 2017-es esztendőnek. A reformáció emlékezete a kora újkori Magyarországon című konferencia tudós résztvevőinek sok örömet és meglepetést szerezve ekkor nyílt meg a híres debreceni Nagykönyvtár második emeleti, történelmi hangulatú terében a Protestáns üzenetek című időszakos kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeum IGE-IDŐK című tárlatának „kistestvére”

Druzsin Ferenc irodalomtörténész legutóbbi, Az élet föltételes megállóhelyén című kötetében a feledés ellen harcolva jó néhány színművet nagyító alá vesz. A somogyi származású egyetemi magántanárt, az ELTE egykori rektorhelyettesét – aki több mint öt éven át vezette  a szófiai Magyar Kulturális Intézetet –, múltjáról, az Arany-évforduló alkalmából megjelenő legújabb könyvéről, valamint a humorról, „halandó létünk cukrozott epéjéről” is kérdeztük.

Jeruzsálem nevezetességeiről már számos útikönyv született. Xeravits Géza kötete – miközben sokban hasonlít is az eddigi kiadványokra – mégis más, mint a többi.