Jeruzsálemről szakszerűen

Bár az Agra Kulturális Utazási Társaság gondozásában megjelent Egy nap Jézus nyomában című könyv történetírók, zarándokok elbeszéléseire támaszkodva mutatja be Jeruzsálem keresztény szent helyeit, a személyes tapasztalatokra, benyomásokra is épít. A komáromi Selye János Egyetem biblikus professzora ugyanis immár egy évtizede vezet csoportokat a Szentföldre. Mindazok, akik részt vettek már olyan zarándoklaton, ahol ő mesélt a látnivalókról, tudhatják, varázsa annak köszönhető, hogy személyében találkozik a rendkívül magas szintű szakértelem és a spirituális mélység.
Xeravits Géza a Szentírás avatott tudósa, számos szakkönyv és tanulmány szerzője, nem véletlen tehát, hogy a szent helyek bemutatásánál a vonatkozó bibliai szakaszt is elolvashatjuk. Először egy történelmi bevezető, majd egy, a helyszíni tájékozódást megkönnyítő rövid leírás következik. A fejezetek végén a nyitvatartás és az esetleges belépődíj is szerepel.
Jeruzsálem, a Föld köldöke három nagy vallás szent városa – ezt példázza az is, hogy a mennybemenetel kápolnája melletti sírkamrában a zsidók szerint Hulda prófétaasszony, a keresztények szerint Szent Pelágia, míg a muszlimok szerint Rábia al-Adawijja nyugszik –, a szerző mégis legtöbbször csak a keresztény vonatkozásokról ír. Amint arra a cím is utal, elvileg egy nap alatt bejárható mindaz, amiről a kötetben olvashatunk. Bár talán jó lenne az evangéliumokból ismert kronológia szerint haladni Jézus életének színterein, erre értelemszerűen nincs lehetőség, hiszen az egyes helyszínek térben nincsenek egymáshoz közel. Ezért kezdjük utunkat a „végén”, vagyis az Olajfák hegyén és a Mennybemenetel kápolnájánál. A Getszemáni-kertben – Jézus imájának, vérrel verítékezésének, elárulásának és elfogatásának helyén – Nagy I. Theodosziosz emelt templomot, amely a VIII. században még állhatott, ám biztos, hogy a XII. század legelején itt már csak egy kicsiny kápolna létezett. A század végére egy keresztes templomot említenek a beszámolók: ez az erődszerű építmény egészen a XIV. század közepéig megmaradt. A ferencesek 1610-ben megvásárolták a kertet, ám templomot csak az I. világháborút követően tudtak építeni. Antonio Barluzzi építész a bizánci maradványok fölé tervezte a Nemzetek templomának nevezett új épületet.
Mindez persze csak ízelítő, egy ajánlónak nem is feladata, hogy újra­írja a könyvet. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a szerző számos kevésbé ismert, érdekes részletet is megoszt az olvasókkal. Megtudhatjuk például, hogy az Oroszlános kapu domborművei valójában párducok, Az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán (1260–1277) címerállatai. Manapság minden keresztény zarándok végigjárja a keresztút állomásait, ám ez a szokás nem olyan régi, csak a XVIII. századtól vált rendszeressé. Az a boltív, ahonnan a hagyomány szerint Pilátus a híres „Ecce homo!” kijelentését tette, valójában Hadrianus római császár (117–138) háromosztatú diadalkapujának a részlete. A felekezeti megosztottság szomorú következménye, hogy a Szent Sír-bazilika kulcsát két muszlim család, a Nusszeibe és a Dzsude őrzi. A legkülönösebb mégis az az úgynevezett  status quo létra, amelyet valamikor a XVIII. században támasztottak a bazilika falának, valószínűleg azért, hogy elvégezzenek vele valamilyen javítási munkát. Végül a falétra ott maradt, most pedig senki sem meri elmozdítani, nehogy magára vonja a többi egyház haragját.
Xeravits Géza könyve ugyanakkor azoknak is jó szívvel ajánlható, akik nem terveznek a közeljövőben szentföldi utazást. Biztos vagyok abban, hogy ők is érdeklődéssel forgatják majd a kötetet.

(Megvásárolható az Új Ember könyvesboltban.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..