Major Balázs a Szent Vid-kápolnáról
Péntek reggel Esztergomban. Az ősi Macskaút lépcsőin haladva azonnal feltűnnek a fiatal régészcsoport tagjai; néhányan a várhegy lábánál, mások fent, a falak tövében dolgoznak. A barbakán alatt kivillan a nejlonnal fedett ideiglenes tető, amely Szent Vid kápolnájának feltárt romjait védi. A várba vezető emelkedő korlátja alatt átbújva, teli műanyag zsákokkal szegélyezett kopár, poros ösvényen már csak néhány lépés a „tetthely”. Major Balázs a dokumentálást félbehagyva, nyakában fényképezőgéppel kapaszkodik fel a meghasadt templomocska deszkákkal kerített verméből. Most viszonylag nyugalom van, mondja, egy héttel korábban, július végén még hatvanfős nemzetközi csoportot gardírozott itt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem általa vezetett Régészeti Tanszéke ugyanis a hazai hallgatókon és önkénteseken túl immár külföldi diákokat is fogad; idén nyáron brit, jordániai, libanoni, bolgár, lengyel egyetemekről-partnerintézményekből érkeztek fiatalok – de akad egy állandó munkatársnak számító szír „kolléga” is, akivel – a polgárháború kitörése előtt – éveken át együtt dolgoztak a margati keresztes lovagvár feltárásán… Piliscsaba az elméleti oktatás bázisa marad, Esztergom a gyakorlatié lett. Főhadiszállásnak a Vitéz János Tanítóképző közeli épületegyüttesében kaptak önálló épületeket és termeket, így szinte korlátlan hely áll a tanszék rendelkezésére. A nagy és világos egykori ebédlőt restaurátor- műhellyé alakították; jelenleg a térinformatikai labor fejlesztése zajlik…
