A kenyértöréstől a szentmiséig (XXXIX. rész)
A „Sacramentarium Gregorianum” családja
Nem véletlenül szerepel az alcímben a „család” kifejezés. Több szertartáskönyv viseli ugyanis ezt a nevet, mindegyikben közös liturgikus anyag található – bizonyos kiegészítésekkel.
Nagyböjt első vasárnapján Veres András megyés püspök a zalaegerszeg-kertvárosi Szűzanya Szeplőtelen Szíve templomban a zalaegerszegi esperesi kerület papságával együtt koncelebrációs szentmisét mutatott be, melynek keretében megáldotta a Szentföldről, egészen pontosan Betlehemből származó, olajfából készült keresztúti stációkat.
Február 18-án kezdődött a lengyelországi nagy Máriakegyhelyen, Czestochowában a pálos rend nagykáptalanja, amely hatévente ülésezik, és a rend legfőbb irányító testületének tekinthető.
A reneszánsz kori magyar művészetről – Corvin Mátyás királlyá kikiáltásának ötszázötvenedik évfordulóján, január 24-én látványos ünnepségekkel nyitott meg a reneszánsz éve, amelyben „illő és üdvös”, hogy minél több szó essék, hazánk történetének Mátyás nevével fémjelzett korszakáról. A Magyar Emlékek a Világban Egyesület egész évben minden második kedden előadást szervez, hogy segítse e harminckét évnyi uralkodás nemzetközi … Olvass tovább
Plébánosom meghívására már második alkalommal vettem részt az országos lelkipásztori napokon Egerben. Jó volt együtt lennünk olyan emberekkel, akik az igazságot keresik, igaz ember módjára próbálnak élni értékzavaros világunkban.
Ha Kalló, akkor egy kedves rokon (kisbetűvel írva pedig düröckölőt, ványolót jelent), ha Kallós, akkor az ismert erdélyi népdalgyűjtő (kisbetűvel írva ajakkóst, a vábnyolót, a malom mesterét, molnárát jelenti), ha pedig Kallósd, akkor ezt a Zala megyei kis községet pontosabban: egy szépséges, a tájat uraló, mégis a tájba simuló rotundát jelenti számomra.
Egyszerű, mégis talányos cím. Mennyi mindent jelentenek ezek a szavak, így, mondatvégi írásjel nélkül: hiszen lehet szilárd meggyőződést kifejező kijelentés, lehet kérdés, szigorú felszólítás, de szelíd kérlelés is…
A Kommunista Kiáltvány egyik tézise szerint a proletárnak nincsen hazája. Az úgynevezett kozmopoliták pedig az emberiség iránti szeretettel helyettesítik saját hazájuk szeretetét. Csakhogy a kisebb közösségen keresztül lehetünk felelős tagjai a nagyobbnak: aki elhanyagolja a családját, aligha lesz igazán áldozatkész hazafi. Aki nem tartozik valamely nemzethez – amely része az emberiségnek -, hogyan tartozhatna az egészhez? Csak az léphet elő világpolgárrá, aki előbb egy ország polgára volt.