Lehet egyetlen embert szeretni egy életen át, és lehetünk ahhoz hűek, aki hűtlen volt hozzánk… – vallja Márai Sándor Eszter hagyatéka című kisregényének naplóíró címszereplője. A csendes kertes villában visszavonultan élő középkorú nő táviratot kap: húsz év elteltével meglátogatja élete egyetlen szerelme.
Most vándorlok, egyhelyben állva,
Szemem belülről néz a világra.
Merő véletlen: ez a színész egy vasárnap délután, két különböző tévé képernyőjén. Ez a színész – Harsányi Rezső; született 1886-ban, elhunyt 1971-ben. Hasonló életkorú pályatársainál sokkal ritkábban került felvevőgép elé.
Általános szándék: Hogy a keresztények, a mai társadalom nehéz és szövevényes helyzeteiben se fáradjanak bele, hogy életükkel hirdessék: Krisztus feltámadása remény és béke forrása.
Hitelesnek tekinthető a torinói lepel – „Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz.
Sok sebtől vérzik a világ. Sok sebet hordanak az emberek. Ebben a sebözönben arra a Jézusra nézünk, akit „teste szerint megöltek ugyan, de a Lélek életre keltette” (1Pét 3,18).
Jean Vanier gondolatai Péter árulásának indítékairól – „Beleköptek az arcába, ököllel verték őt, mások pedig pofon ütötték. Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?” Miután elhangzik a főtanács ítélete – „Méltó a halálra!” -, Jézust durván bántalmazzák, megalázzák – és nincs, aki megvédje őt.
Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!
