Tanítók szakmai konferenciája Budapesten – „A mese biztonságot ad a különböző életállapotokban. A népmese az a kollektív tudat, ami letisztult az évszázadok folyamán, arányos és jó a ritmusa. Összerendezi a nyugtalanságot, a káoszt, azt sugallja, hogy mindent rendbe lehet hozni, de míg oda eljutunk, meg kell érte harcolnunk.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Écsy Gábor plébánost, pápai káplánt, az esztergom-budapesti egyházmegyei karitász igazgatóját május 1-jei hatállyal a Katolikus Karitász országos igazgatójává nevezte ki.
Avagy a népesedés mint sorskérdés – Ne bántsd a magyart! – ezzel a címmel jelent meg Gyulay Endre szeged-csanádi püspök írása húsz évvel ezelőtt, 1988 májusában a Magyar Nemzetben. A benne fölvetett kérdések – mint a püspök úrral folytatott beszélgetésből is kitűnik – ma is fájdalmasan időszerűek.
A nemek közötti esélyegyenlőség még egyetlen országban sem valósult meg a világon. Ehhez az állapothoz legközelebb az észak-európai országok állnak a rangsorban, Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el.
Az idei év gazdag Mindszenty-évfordulókban. 1948 a Boldogasszony éve volt sok hitvalló eseménnyel. De ekkor tiltották be először a Szent Jobb körmenetet is, és hatvan esztendeje karácsonykor hurcolta el a hitvalló bíborost az ÁVO. Erőszakos szakaszába lépett az 1945-ben megkezdett kommunista kultúrharc. Magyarországon a szabadságharc centenáriuma paradox módon az önkényuralmi fordulat éve lett. Ha fellapozzuk a világháború utáni újságokat, gyakori téma az egyházi iskolák elleni hajsza és végül ezek államosítása.
A Szociális Testvérek Társasága alapításának ünnepén – Évfordulók, ünnepek egybeesése Isten jelenlétére is utal. Az Úr házanépének ezért ajándék és feladat hálát adni az „Életadónak”, hogy száz évvel ezelőtt gyújtotta lángra a szociális szeretet missziós karizmáját, melynek első elkötelezett tagjaiból nyolcvanöt évvel ezelőtt, május 12-én alakult meg a Szociális Testvérek Társasága.
Szent Néreusz és Achilleusz vértanúk (Május 12.) – A római egyház e két vértanúja hadbíró volt. Megtérésük után elhagyták a katonai pályát, és valószínűleg 304-ben, Diocletianus császár idejében lefejezték őket. A Domitilla-katakombában vannak eltemetve, és bazilikát is építettek tiszteletükre.
(Biblia és liturgia 2.) – Miért? – tehetnénk fel a címbeli kérdést. A liturgiában Istent dicsőítjük imádságunkkal, áldozatunkkal, ő pedig megszentel bennünket kegyelmével, amely a szentségekben való részesedésben érkezik hozzánk.