Öröm, de csupán jelenésnyi, kezdettől készül elenyészni, valami mégis visszatartja, s hogy megmaradjon mindörökre, betakarja a pillanatba, mintha ünnep ünneppel kötne szövetséget, mintha egyetlen tudás volna, szépséget esti fényből olvasni és elveszni szóban, szentségben, szerelemben.

Minden szabálytalan, furcsa és lelkesítő ezen az estén a Művészetek Palotájában. Már a „bevezetés” is különös. Az európai turnét teljesítő Philadelphia Zenekar tagjainak ugyanis Luxemburg és Budapest között elkeveredett a „poggyásza”, vagyis „késtek” azok a hangszerek, amelyek nem szállíthatók a repülőgép utasterében. Bejelentik, hogy a koncert másfél órával később, 9 órakor kezdődik.

A hit nehezen foghatósága (sajátos antenna szükséges hozzá) szinte sugallja, hogy jobban járunk, vagy épp messzebbre jutunk, ha a szimbólumok, képek nyelvén közelítünk a spiritualitás világához. A nyugati ember szigorú fogalmi hálójába a szellemi tereken sokan belegabalyodtak már. Persze a képes beszéd is képes eszement módon szétesni, ugyanakkor az „őrület” szavától nem szükséges rögvest hátrahőkölnünk.