Ez a két szó jutott eszembe, miközben Székely János püspök és Dobszay János dialóguskönyvét, a Jászol és keresztet olvastam. Szabad gondolkodók, így különírva, mert egybeírva, szóköz nélkül mást jelent, az ellenkezőjét. A szabadgondolkodót – a Wikipédia internetes lexikon szerint – tilalomfák sokasága köti gúzsba. Tilos neki tisztelnie a hagyományt, a tekintélyt. Tilos hinnie, Istent vallania, őt szabadon szeretnie. Tilos a Szentírást, a Megváltót követnie, megnyílnia Isten önközlő kinyilatkoztatásának. Tilos neki ajtót nyitnia, Jézus követeivel csak az ésszerűség kémlelőnyílásán át érintkezhet (Mk 6,11).