Bensőséges ünnepre került sor szeptember 10-én Rómában, a Magyar Köztársaság Szentszéki Nagykövetségén, ahol a köztársasági elnök megbízásából Balassa János, hazánk szentszéki nagykövete a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet nyújtotta át Ruppert József piarista atyának.
A papság évének kiemelt eseményeként meghirdetett bodajki zarándoklatra több mint kétezer ember ment el, hogy a székesfehérvári egyházmegye ősi búcsújáró helyén együtt imádkozzék a Segítő Szűzanyához. A kegyhelyen, melynek kialakulását Szent István királyhoz és Imre herceghez köti a hagyomány, Spányi Antal püspök tartotta a szentmisét.
Bedő György Mindszenty-emlékérmet kapott – A mártír sorsú magyar bíboros emlékét ápoló Mindszenty Társaság – amely 2004-ben jött létre, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő kezdeményezésére – minden évben emlékérem adományozásával ismeri el azok tevékenységét, akik élen járnak a pártállami és egyházi részről egyaránt meghurcolt, rendíthetetlen elkötelezettségű főpásztor életművének és tiszteletének ápolásában.
A Mindszenty-per ötödrendű vádlottjának, Nagy Miklós (1894-1973) pápai kamarásnak, az Actio Catholica titkárának védője volt Schirilla György ügyvéd. Védencének, az ávósoktól sokat szenvedett pap költőnek máig nagy tisztelője.
Ha azt mondom, Avas, sokaknak Miskolc, az ottani református templom és kilátó jut eszébe. Akik járatosak a földrajzban és a néprajzban, azok az egykor Szabolcs megyei (azóta a határon túlra került) Avas-hegységre is gondolhatnak. De talán senkinek sem jut eszébe a Szigliget határában lévő középkori templomrom, amelynek képe itt látható. E rom a falu szélétől mintegy hatszáz méterre található, a Balaton közelében. 1958-59-ben az Országos Műemléki Felügyelőség tárta fel a templomot, a falakat konzerválta, a tornyot eredeti állapotának megfelelően helyreállította – írja Kozák Károly egy Szigligetről szóló könyvben.
Jótékonysági fesztivál egy templomért Súrban – Kisgyerekként gyakran kérdezgettem a nagyanyámat vasárnaponként, hogy miért kell templomba menni. „Mert ott kezdődik az élet” – mondta ő. S valóban: ott kezdődik. 1784 óta, amióta a mai templomunk áll, ott kezdődik és ott végződik az élet az itteni ember számára; a kereszteléskor ott írják be az élők sorába, ott köti össze az életét a párjával, s a temetéskor ott köszönnek el tőle. Hozzánk tartozik, éppúgy, mint ez a falu, s ez a kedves táj.
Némi nosztalgiával olvastam a kiváló italianista professzor, Madarász Imre A legfényesebb századforduló címmel egybegyűjtött, a XVIII. és XIX. század kiváló olasz íróiról szóló tanulmányait. Voltaképp egész évszázadot ölelnek fel írásai: ráadásul olyan korszakot, amelyet méltán nevez a szakirodalommal egyetértésben a „legfényesebbnek”, hiszen nemcsak az olasz irodalomban jelentkező üstökösök fénye késztet csodálatra: velük egy időben a franciáknál, németeknél, angoloknál, oroszoknál, lengyeleknél és nálunk, magyaroknál is kiválóbbnál kiválóbb írók, filozófusok, képzőművészek és zenészek működtek, legtöbbjüket ma már klasszikusként becsüljük.
Libanoni püspökök az ország újjáépítéséért – „Fel kell zárkózni és egyesíteni kell erőinket azért, hogy Libanont kimozdítsuk a holtpontról, a barátság és az együttműködés jegyében helyreállítsuk kapcsolatainkat szomszédainkkal. Ez – főleg a határ menti országok esetében – segíthet feloldani a jelenlegi helyzetet, és visszaállítani a megbomlott összhangot” – fejezték ki reményüket a maronita püspökök szeptemberi ülésükön a libanoni Dimanéban.