Könyvespolcra: Ne feledjük: Pálos Antal
Szigorú, SZTK-keretes szemüveg mögül, de huncutul mosolygó szempár néz ránk a kötet címlapjáról. Ötven körüli férfi. 1963-ban. Nemrég szabadult a börtönből. Mintha épp kérdezne valamit. Valakit. Minket. Engem. Aki épp olvasom a könyvet, melyben vallomásait, néhány beszéd(tervezet) ét, őt közelről ismerők róla s koráról szóló gondolatait gyűjtötték egybe. Legerősebben persze saját szavain keresztül dereng köztünk élete, mely 2005 óta már nem a földi terek fényét erősíti.