Szentírás-magyarázat – „Aki az én nevemben” – Évközi 26. vasárnap – Mk 9,38-43, 45, 47-48
A mai evangéliumi szakaszunkról nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy Jézus különböző helyeken, különböző időkben elmondott magvas mondásainak (logionjainak) gyűjteménye. Az első három mondás mindegyikének megvan a maga külön főszereplője: az ördögűző, a pohár vizet adó idegen és a „kicsiny” (a tanítvány). Azután hamarosan felfedezzük, hogy mindegyik mondáiban szerepel a „közös nevezőnek” is mondható, hagyományosan veretes kifejezés: „az én nevemben”. Sőt, az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a személyek szintjén „logikusan” vagy inkább „megszerkesztetten” „kívülről” haladunk „befelé”, a kör közepének irányába.