Brazil püspökök jártak nemrégiben ad limina látogatáson a Vatikánban. Hozzájuk szólva XVI. Benedek pápa a II. vatikáni zsinatot követő „önszekularizáció” veszélyéről is beszélt. Bizonyos egyházi csoportok összetévesztették a világ felé való nyitást – amelyet a II. vatikáni zsinat is szorgalmazott – a szekularizálódással. Mivel a szekularizációban felfedezni véltek olyan keresztény értékeket, mint az egyenlőség, a szabadság, a szolidaritás, a világgal való együttműködés lehetséges területeit keresve engedményekre is hajlandónak mutatkoztak. Ennek jegyében egyes egyházi vezetők a közvélemény elvárásainak megfelelően nyilatkoztak, miközben hallgattak az olyan hitbéli alapigazságokról, mint a bűn, a kegyelem, az Isten felé forduló élet és a végső dolgok.

Az emberismerettől a hittanig – Embertan, erkölcstan, vallástan, hittan címmel rendezett beszélgetést szeptember 19-én, a budapesti Háló Központban ezen tantárgyak mai életképességéről, a tanrendben elfoglalt helyéről az Emberismeret- és Etikatanárok Egyesülete. A beszélgetést Kamarás István vallásszociológus, a Pannon Egyetem etika tanszékének oktatója, az egyesület korábbi elnöke vezette. Kamarás István bevezetőjében felvázolta az európai helyzetet, amelyből kiderült: az unió országainak hittanoktatási gyakorlatában négyféle változat van jelen a kötelezőtől a választhatóig, illetve a „helyettesítő” tantárgyak választásáig. A hittan alternatívájaként általában etikát, emberismeretet, társadalom- és polgári ismereteket, valamint vallásismeretet lehet tanulni.

Beszélgetés Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel – Érsek úr, egyes hangok – elsősorban a román történetírás –megkérdőjelezik az erdélyi püspökség ezeréves folytonosságát…