Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító (Szeptember 30.)
Dalmáciában született 340 körül. Bár szülei keresztények voltak, csak húszéves korában keresztelkedett meg Rómában, majd remeteségbe vonult. Később keletre utazott, tovább tökéletesítette a Szentírással kapcsolatos ismereteit, és megtanult héberül. Visszatért Antiochiába, majd pappá szentelése után 380-381-ben Konstantinápolyban a városi könyvtárban dolgozott. A 382-ben tartott zsinatra elkísérte püspökét, majd visszatért Rómába és Damazus pápa titkára lett, aki megbízta őt a Szentírás fordításával. A pápa halála után, 385-ben Betlehembe ment, ott folytatta munkáját. 420-ban halt meg.
Lisieux-i Szent Teréz szűz és egyháztanító (Október 1.)
A franciaországi Alençonban született 1873-ban. Édesanyját négyéves korában elvesztette. Két nővérének a Kármelbe való belépése után maga is erős vágyat érzett, hogy kövesse őket. Fiatal kora miatt ezt csak XIII. Leó pápa külön engedélyével tehette. Egy évvel belépése után kapta a „Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett” rendi nevet, és magára ölthette a szerzetesi ruhát. 1893-ban másod újoncmesternő lett, és rövidesen elkezdett verseket írni. Az Egy lélek története című művében gyermekkori élményeit írta le. A lelkek üdvéért és az egyház terjedéséért ajánlotta fel életét. Mindenkinek a saját kis útját kell járnia – írta egyik írásában. Én rózsaesőt fogok hullatni az emberekre-tanította. Ezért ábrázolják feszülettel és rózsacsokorral a szentet. Ez a „kis út” mindenki számára azt jelenti, hogy a saját adottságait, körülményeit felhasználva kell az életszentség útját járni. 1897. szeptember 30-án halt meg. 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatták, majd rövidesen a missziók pártfogójává, 1997. október 19-én II. János Pál pápa egyháztanítóvá nyilvánította. Egyik ereklyéjét a budapesti városmisszióra elhozták hazánkba. A budapesti ünnepségek előtt több egyházmegyében is lehetőségük volt a híveknek tiszteletüket kifejezni.
