Árpád-házi Szent Margit szűz (Január 18.) – Apja, IV. Béla király fogadalmat tett, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket neki szenteli. Veszprémben domonkos nővérek nevelték, majd a Nyulak szigetén (ma Margit-sziget) épült kolostorban fogadalmat tett 1254-ben. A vezeklésnek és a keresztény szeretet gyakorlásának szentelte egész életét. Itt halt meg 1270-ben. XII. Piusz pápa 1943. november 19-én avatta szentté.

Semmi nem lehet a szent cselekményekben annál ünnepibb vagy kedvesebb, mint amikor a közösség egységben fejezi ki énekével hitét és áhítatát – olvassuk a Musicam sacram kezdetű, 1967-ben kiadott instrukcióban. Ennek az alapelvnek kellett megvalósulnia akkor is, amikor a Præoratort, a liturgikus vezérkönyvet a szerkesztőbizottság összeállította. Természetesen az instrukció ezután felsorolja az ének számos formáját, amelyeket az említett könyv szertartásaiban alkalmazni kell, illetve lehetséges.

Krisztus egyházát, misztikus Testét a Szentlélek élteti. A Feltámadott Lelke által kiárad a megkereszteltek szívébe az isteni szeretet (ez a kegyelem), így már most a megkezdett örök életet élik. Szent Pál az első Korintusi levél 12. fejezetében a test allegóriáját használva kifejti, hogy Krisztus egyetlen Testében az egyes tagoknak különböző szerepe, megbízatása van, és az Úr ezért még különleges lelki adományokat, karizmákat is osztogat: mint a hit, bölcsesség, prófétálás, gyógyítás, nyelveken beszélés.

Az előszó, Keresztelő János tanúságtétele, az első tanítványok meghívása után kissé meglepetten értesülünk arról, hogy János evangélista szerint Jézus nyilvános működése menyegzőn kezdődik, ráadásul „borcsodával”. Olyan csodáról hallunk, amely a szó szoros értelmében „ajándék”, amely révén Jézus – szükséghelyzetben, előre nem látott módon – bőséges javakat bocsát rendelkezésre.