Az utolsó fél évszázadban, mint ismeretes, szélesen kibontakozott az egyházi közösségekben, a katolikus egyházban is a karizmatikus vagy pünkösdista mozgalom. Ez az egyház életerejének, megifjodásának a jele. De néha túlzásokba esnek egyes csoportok tagjai, amikor az ősegyház közösségeit akarják utánozni, például a nyelveken beszéléssel. Már Szent Pál is óvta a korintusi közösséget bizonyos különcködések veszélyeitől, így a pogány közösségekben tapasztalt, orgiaszerű istentiszteleteken átélt elragadtatások utánzásától. Szent Pál hangsúlyozza, hogy az egyházi szolgálatokhoz kapott különféle kegyelmi ajándékok egyazon Lélektől származnak, és a Test épülését, a közösség javát kell szolgálniuk, valamennyi tag együttműködése révén. Nem szabad kioltani a Lelket, aki „ott fú, ahol akar”, mindig működik a közösségben és az egyes hívők lelkében; de Pál figyelmezteti híveit arra, hogy meg kell különböztetni a karizmákat. Az egyik szabály éppen az, hogy a közjónak kell alárendelni a karizmákat, azután jó gyümölcseiről ismerhetők fel: ilyen Jézus istenségének megvallása, ami elhatárolja az igaz hívőket a hamis próféták (Antikrisztus) sugallataitól. És minden rendkívüli adománynál, prófétálásnál, csodatevésnél, nyelveken beszélésnél fontosabb, alapvetőbb a szeretet, amelyről Pál a csodálatos himnuszt zengi az első Korintusi levél 13. fejezetében. Jó fél évszázaddal ezelőtt XXIII. János pápa a zsinat megnyitásának előestéjén felidézte az Apostolok cselekedeteiből az a jelenetet, amikor az apostolok Máriával, Jézus anyjával kitartóan imádkozva várták a Szentlelket. Minket is imára buzdított, és arra kérte az Urat, hogy új pünkösdként ismételje meg a Lélek eljövetelének csodáját. A zsinati atyák tudatában voltak annak, hogy az egyház megújulását csakis a Szentléleknek megnyílt új emberek valósíthatják meg: új világot csak új, evangéliumi emberekkel lehet építeni. Ezt olvassuk az egyházról szóló konstitúcióban (LG 4): „A Szentlélek újítja meg, tanítja és vezeti az egyházat adományaival, s az evangélium erejével megfiatalítja.” VI. Pál pápa megismételte elődje imáját: azt kérte az Úrtól, hogy adja meg egyházának az „új pünkösdöt”, mert csakis a Lélek tüze tisztíthatja meg, teremtheti újjá az egyház bűnös tagjait, hozhatja meg a kívánt reformot. A karizmatikus megújulás is azzal kezdődik, hogy meghalunk a bűnnek, önző önmagunknak, és a Lélek erejében másoknak élő emberek leszünk, a kereszten önmagát teljesen az Atyának átadó Jézussal egyesülve. E vasárnapon kezdődik a keresztények egységéért végzendő imanyolcad. János pápa egyik szándéka a zsinat meghirdetésével éppen az ökumené, a keresztények egységének elősegítése volt. A zsinat figyelmeztetett bennünket, hogy az ökumenizmus lelke az ima és a megtérés – a Lélek erejében. A következő héten különösképpen imádkozzunk azért, hogy a Krisztus-hívők egyek legyenek, közösen tanúskodjanak Krisztusról, hogy a világ higgyen az egyetlen Üdvözítőben.
