Láng Edit

Hónapokkal ezelőtt értesültem Nick Vujicic érkezéséről, aki kezek és lábak nélkül él, és így evangelizál világszerte. Az Új Ember előző lapszámában olvashattuk a vele készült interjút. Magyarországi útja során Debrecenbe is készült, ahol két menekült barátom is lakik. Szerettem volna, ha ők is találkoznak vele. Ha hallják őt, talán saját életüket is átértékelik, gondoltam. Tudtam, nagy hatással lesz rájuk, amit mond, mert szerették a népszerű hithirdetőket. Nick Afrikában is szolgált, emiatt is közel kerülhet hozzájuk. Hallották, hogyan beszélt a nagy csarnokban a hitéről az asztal tetején állva. Amikor elmesélte, hogyan támogatott tanulmányaiban egy szegény sorsú indonéz keresztény lányt, ami emberileg lehetetlennek tűnt, barátaim megértették, hogy az ő számukra is van remény, ha nem adják fel.

Tanúságtételek Rómából

Az ifjúsági világmissziós közösség fiataljaival részt vettem a bizalom zarándokútján, Rómában. Megérkezésünk napján esti imára a Szent Pál-bazilikába mentünk. Az udvaron az apostol szobra előtt állva úgy éreztem, Szent Pál is gyakran föltehette Istennek azt a kérdést, amelyen aznap magam is sokat gondolkodtam: Miért vagyok itt, Rómában? Azt reméltem, ahogyan az apostol, úgy egyszer majd én is megértem, mi a küldetésem…

Jó hír egy zarándoktól

Másnap délután a Szent Péter térre indultunk, hogy együtt imádkozzunk a pápával. Útközben a hídnál megszólítottam egy afrikai árust, kíváncsi voltam, mit zörget a kezében. Egy kosár formájú fatálat mutatott, s felajánlotta, hogy huszonöt helyett húsz euróért odaadja. Egy pillanatra elgondolkodtam, mit éreznék, ha én volnék a helyében. Jólesne, ha a munkámat megbecsülnék, gondoltam.

Isten irgalmáról Krakkóban

Az isteni irgalmasság apostolainak világkongresszusán, Krakkóban minden zarándok regisztrációs csomagot kapott esőköpennyel, hogy szükséges időben magára teríthesse. Egy alkalommal zarándoktársaim szóltak, hogy feltétlen vegyem magamra, mert erősen felhős az ég. Már a bazilika előtt voltunk, amikor csendesen szemerkélni kezdett az eső.

Élménybeszámoló a poznani találkozóról – Minden év végi taizéi találkozón fakultatív programokból választhatnak a fiatal zarándokok a délutáni órákban. Ezek a programok egy időben zajlanak a város legkülönbözőbb pontjain. Valamelyik nap ebéd után zarándoktársammal kinyitottuk a találkozó rendezvényeit ismertető füzetünket, és felkeltette figyelmünket az egyik előadás címe, amely így szólt: Ábrahám a mi ősatyánk.