Élmények, emlékek a taizéi közösség brüsszeli találkozójáról: Jézus és Michael

Az idén középpontba került az afrikai fiatalok nehéz helyzete Kenyában, Kongóban és Ruandában. Első este az imacsarnokban Ali Aloiz testvér egy feszületről beszélt nekünk, melyen Jézus alakját afrikaiként ábrázolják. Egy Kongóban élő magyar orvos küldte a közösségnek. A kép sok embert szolidaritásra indít, hogy imádkozzanak Afrikáért. Amikor az imának vége lett, a mellettem ülő erdélyi lány megkérdezte, hogy van-e karácsonyfája a vendéglátónknak, Michaelnak, aki egy szegény sorsú kongói férfi, és egy külvárosi bevándorlónegyedben lakik. Talán azért fogadott be minket, mert őt is egykor befogadták. Megértettem, hogy az imacsarnokban az együttérző Jézus szól hozzám, és az erdélyi lány kérdésébe üzenetet rejtett nekem. Vajon betölti-e a szerepét egy feldíszített karácsonyfa, ha nem állja körül senki, mert a gazdája teljesen egyedül van? Tudtam, hogy nem véletlenül kerültünk Michaelhez, még akkor sem, ha a nyelvi akadályok miatt nehezen kommunikáltunk vele. Talán neki volt szüksége ránk, amikor szegényes otthonát megosztotta velünk. Utolsó nap megkértük a plébánia munkatársait, ne hagyják magára Michaelt, figyeljenek oda rá. Hálásak voltak, hogy szóltunk nekik, mert kiderült, hogy ritkán jár templomba, ezért nem nagyon ismerik. Ígéretet kaptam, hogy megismertetik afrikai hívőkkel, akik elkötelezettek a plébánia felé. Ez volt a legnagyobb élményem a találkozón, mert aktív zarándok lehettem, aki gyakorlatban is szolidaritást vállalhatott Afrikával. Tudtam, hogy Belgiumban sok afrikai él, főleg kongóiak és ruandaiak, mert a két ország egykor gyarmat volt. Amikor a buszon utaztunk Brüsszel felé, csendesen imádkoztam, és ha lehet, eggyel szeretnék találkozni közülük akinek kicsit belülről láthatom az életét, és elvezethetem Istenhez. Itthon az Afrika Alapítvány önkéntes munkatársa vagyok, ezért bátorítás lehet nekik, ha beszámolok mindarról, ami a napokban történt velem.

Amikor megérkeztünk lakótársammal a templomba, a koordinátor bemutatta nekünk szállásadónkat, Michaelt. Kiderült, hogy kongói, húsz éve él Belgiumban és a tuci (tuszi) törzsből való, akik közül sokan a ruandai népirtás áldozatai lettek. Magas házban lakott, sokat kellett lépcsőzni. Szobája falát Jézus- képek díszítették. Nem véletlen, hogy ilyen gyorsan választ kaptam az imámra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..