Emlék a gyermekkorból – Az Új Ember január 17-i számában Nagy Erzsébet Bóna szervita nővérről olvastam. Az írás egyik bekezdése így kezdődik: „1947-ben Rákosszentmihályon örökre elkötelezte magát Istennek.” Ez régi, gyermekkori emlékeket idézett föl bennem. Ma, hetvennégy évesen sajnos már senki sincs életben azok közül, akiktől érdeklődhetnék. Így csak feltételezéseimre hagyatkozhatok.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának docense volt, ötvenkettedik évében szólította magához mindenek Teremtője. Alkotó éveinek legjavát az esztergomi katedrán töltötte, sok tanítványa volt, s vannak, akik ezután fogják érezni hiányát…
Az elmúlt évtizedek technikai vívmányainak hétköznapivá válásával egyfajta kulturális forradalom tanúi lehetünk a társadalomban és a tudományok területén egyaránt. A gyors fejlődés következtében a gondolkodásmód és a szokások átalakulása akár egy évtizeden belül is végbemehet.
Törvényt hoztak a vallásszabadságról (3.) – A lelkiismereti és vallásszabadságról húsz éve meghozott, 1990. évi IV. törvény kapcsán arról érdeklődtünk, mennyiben sikerült a törvényben megfogalmazott lehetőségekkel élve – a missziós parancsnak megfelelően, az evangélium szellemében – helyreállítani, illetve kiszélesíteni az egyház életét az elmúlt húsz évben.
Törvényt hoztak a vallásszabadságról (3.) – A lelkiismereti és vallásszabadságról húsz éve meghozott, 1990. évi IV. törvény kapcsán arról érdeklődtünk, mennyiben sikerült a törvényben megfogalmazott lehetőségekkel élve – a missziós parancsnak megfelelően, az evangélium szellemében – helyreállítani, illetve kiszélesíteni az egyház életét az elmúlt húsz évben.
Hétköznapi apológetika – Újra és újra megfogalmazódnak vádaskodások a médiumokban a katolikus egyház, a Vatikán és személy szerint XII. Piusz pápa szerepével kapcsolatban: mondván, a II. világháború éveiben, illetve a megelőző időszakban nem emeltek szót az ártatlanok védelmében. (Legutóbb a római zsinagógába látogató XIV. Benedek pápa előtt is ezt a véleményt hangoztatta az egyik meghívó, a helyi zsidó hitközség elnöke.) Dominik Burkard würzburgi egyháztörténész, a téma tudós kutatója a legújabban előkerült forrásokra is hivatkozva tíz pontban foglalja össze a ténye.
Az elmúlt években élénkült az ökumenikus párbeszéd – A Szentatya a január 20-i általános kihallgatáson az ökumenikus imahéttel foglalkozott. Az ökumenikus mozgalom elősegítette az egyházak közötti testvéri kapcsolatokat, és ösztönzést adott a teológiai kutatásoknak. A Szentatya említést tett azokról a fontos találkozókról, amelyek 2009-ben történtek, és amelyek során megvizsgálták az elmúlt negyven évben elért eredményeket, elsősorban az Anglikán Közösséggel, a Lutheránus Világszövetséggel, a Református Világszövetséggel és a Metodista Világtanáccsal. A pápa kiemelte a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozat 10. évfordulójának megünneplését és Rowan Williams canterburyi érsek római látogatását, melynek során megbeszélést tartottak az anglikán közösség sajátságos helyzetéről is. A két egyház közös elkötelezettsége, hogy a kapcsolatok és a párbeszéd tovább haladjon, pozitív jele annak, hogy továbbra is fontosnak tartják az egység keresését.
Danneels bíboros utóda – XVI. Benedek pápa január 18-án elfogadta Godfried Danneels belga bíboros, brüsszeli érsek lemondását. A tisztségéről az Egyházi Törvénykönyv 401. kánonjának első paragrafusa értelmében lemondó főpap utóda André-Mutien Léonard namuri püspök lett. Az új mechelen-brüsszeli érsek megváltoztatja nevét: ezentúl André-Joseph Léonardnak hívják majd. Ezzel a gesztussal Belgium védőszentje, Szent József előtt kívánja kifejezni tiszteletét. Léonard érsek a keresztségben az André nevet kapta. Eddigi második nevét (Mutien) 1991-ben vette fel, amikor a namuri egyházmegye élére került. Ezzel az egyházmegyéből származó szerzetes, Mutien-Marie Wiaux (1841-1917) emléke előtt akart tisztelegni, akit 1989-ben avatott szentté II. János Pál pápa.