Mária és Márta
Elment Jézus.
A városba ment.
Közeledett a Húsvét.
Páternoszter
Paszkál atya és a pingvin – Paszkál atya azt álmodta, hogy arra ébred: pingvin áll az ágya mellett. A frakkos, kicsi jószág kíváncsian fürkészte a világba visszatérőt. Az atya megdörzsölte a szemét, majd midőn az állat Aquinói Szent Tamást citálta latinul (azt a részt, amelyik az állatok másmilyen lelkéről értekezik), legszívesebben az elméjét is megdörzsölte volna. „Tegnap száztizenhét állatnak okoztak értelmetlen szenvedést csak a te városodban”, zárta az okfejtést a pingvin. „És a földön annyi a város, hogy nem is folytatom”, görbült le a szája széle.
Fűzők, kapcsok
„Tagadni, hinni és mindenben kételkedni: az ember számára ugyanazt jelenti, mint a lónak a nyargalás” – olvasom Pascal tollából. Amikor a sötétség kapui annyi buzgalommal és erővel próbálnak tompítani mindent, ami isteni, ebben felfedezhetjük a történelem Gondviselés diktálta fricskáját. Mert ha nincsenek ama kapuk, akkor ugyan ki szánná rá magát, hogy érvényesen igazolja az ember legnagyobb vágyát? (…)
Vatikán
Az egyház legnagyobb kára – XVI. Benedek pápa Róma védőszentjeinek liturgikus emléknapján harmincnyolc metropolita érseknek nyújtotta át a szent palliumot, a Róma püspökével való szeretetközösség jelét.
Köszönet a kettős állampolgárságért
Böjte Csaba és dévai gyerekek szentmiséje – Hálaadó szentmise keretében mond köszönetet a kettős állampolgárságról szóló törvény adta lehetőségért Böjte Csaba ferences szerzetes dévai gyerekekkel együtt július 10-én, 18 órától Budapesten, a Szent István-bazilikában, és másnap a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.
Mindenki gyanús, aki él
Hatvan éve kezdődtek a kitelepítések – Soha többé! – hányszor hallott fogadkozás a történelemben egy-egy kataklizma után. Véget ért a második világháború, a maga mindenféle, sok vonatkozásban máig felderítetlen, vagy nem kellőképpen tisztázott szenvedésével és kínjával, hatvanöt esztendeje, 1945. május 8-9-én (az időeltolódás miatt e két napot szokták megjelölni) befejeződött az európai világháború, s szinte ugyanakkor – most csak Magyarországra irányítva figyelmünket – megkezdődött (folytatódott?) az emberüldözés, legföljebb az üldözöttek köre változott (részben).
Liturgia: Primícia – az első termés
A primícia latin szó, az első termést jelenti, az egyházi szóhasználatban mindenkinek a frissen szentelt papok újmiséje jut az eszébe, ami júniusban különösen is időszerű. Ahogy a termés „zsengéjét” áldozta fel az Ószövetség embere Istennek, úgy ma is fontosnak tartjuk mindazt, ami „első” az életünkben. Például arra is figyelünk, hogy mikor veszünk fel egy ruhát először (a templomba megyünk vele), emlékezünk a gyermekünk első szavára, és az sem mellékes, hogy mit tesz az új házaspár az első napján. Hát még milyen fontos az, amikor a pap, sokéves készület után, végre elõször áll az oltárhoz, hogy a nagy hálaadó imádságot elmondja, és bemutassa a legszentebb áldozatot.