(A materializmus…)

Vers

A materializmus, hogyne.
Azzal a feltétellel, hogy kellően dialektikus lesz.
Vagyis képes lesz bűvészkedni a szívvel és a fejjel,
A lélekkel s a testtel, élettel és halállal,
Hogy nem kerüli el a kérdéseket a végső dolgokról,
És elismeri a hívők s a nem hívők egyaránt fontos érveit.
                                 
                                                                    2002. november 28.

                                                                  Zsille Gábor fordítása

Ha

Vers

Ha Isten nincs,
Azt jelenti, hogy mi vagyunk istenek.

Nemet mondtunk a világ törvényére,
Mely az elmúlás és a halál törvénye,
Ahogy a tudatlanságé is.
Felfedeztük a jót és a rosszat.
Katedrálisokat építettünk.
Oltárt emeltünk a Hiányzó tiszteletére.
Elhittük, hogy visszanyerhető az elveszített Menny.
                                                            
                                                                            2002

                                                           Zsille Gábor fordítása

(Fohászkodom…)

Vers

Fohászkodom az én pártfogó Istenemhez.
Mert neki bizonyára sok milliárd füle van,
És egy közülük szüntelen csak nekem nyitva.
                              
                                                       2002. november 28.
                                   
                                       
Zsille Gábor fordítása

Egy filozófus

Ez a filozófus ateista volt, ami annyit tesz, hogy egyetlen olyan jelet sem keresett a világmindenségben, amely annak keletkezésére utal. A tudományos feltevések az efféle jelek nélkül is megálltak magukban, és ő, bár akadtak kétségei, a dolgok természetének megismeréséhez e feltevésekre hagyatkozott. A tisztesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy jóllehet igen nagyra tartotta a tudományt, nem tartozott ama álmodozók közé, akik azt várják, hogy a puszta értelem egy napon majd lehetővé teszi az emberi lényeknek egy tökéletes társadalom megteremtését.

Fűzők, kapcsok

„Tagadni, hinni és mindenben kételkedni: az ember számára ugyanazt jelenti, mint a lónak a nyargalás” – olvasom Pascal tollából. Amikor a sötétség kapui annyi buzgalommal és erővel próbálnak tompítani mindent, ami isteni, ebben felfedezhetjük a történelem Gondviselés diktálta fricskáját. Mert ha nincsenek ama kapuk, akkor ugyan ki szánná rá magát, hogy érvényesen igazolja az ember legnagyobb vágyát? (…)