Boldoggá avatták Bogdánffy Szilárd püspököt

A Szent László király alapította Nagyvárad színes krónikája újabb éltető és reményteljes fejezettel bővült múlt hétvégén. Október 30-án a római katolikus székesegyházban – a romániai kommunista diktatúra hitvalló áldozatai közül elsőként – boldoggá avatták az 1953-ban, a nagyenyedi börtönben elhunyt Bogdánffy Szilárd püspököt. Erdő Péter bíboros a két és fél órás szentmise homíliájában úgy idézte fel a mártír lelkipásztor alakját, mint akin keresztül a rég eltemetett igazság és szeretet ragyog fel újra példaképként, békítő, kiengesztelő és bátorító erőként.

A szertartás kezdetére nemcsak a bazilika telt meg zsúfolásig, a nagyváradi püspöki palota és a templom által határolt parkrészen is ezrek követték kivetítőn az ünnepi szentmisét. A gyülekezés ideje alatt Fodor József általános helynök az alkalomra kiadott, általa szerkesztett Új Ember Adoremusban megjelent életrajz felolvasásával és Bogdánffy liturgikus írásaiból vett gondolatokkal készítette fel a zarándokokat a szertartásra. Külön üdvözölte a jelen lévő kortanút, Gergely Jánost, Szilárd püspök egykori rabtársát, aki kérésére megilletődve állt fel a meghívott vendégeknek fenntartott padsorban.

Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka meghívására október 18-tól 22-ig a görögországi Rodoszon zajlott a második katolikus-ortodox fórum, amelynek címe Egyház és állam közötti kapcsolatok volt. A kapcsolatok teológiai és történeti vonatkozásait vizsgálták. A fórumon részt vett Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnöke is, aki október 19-én francia nyelvű köszöntő beszédet és bevezető előadást tartott. Előadásában a bibliai és az ókeresztény alapokból indult ki. Az Újszövetség egyértelműen tanúsítja: a keresztény közösség öntudata a Krisztus megváltó áldozatában megújult szövetség népének – az új, az igaz, a teljesebb értelemben vett Izraelnek – a tudata volt.

A pápa buzdítása a szeminaristákhoz

XVI. Benedek pápa október 18-án személyes hangú levelet intézett a szeminaristákhoz az idén befejeződött papság éve alkalmából. A szentatya visszaemlékezik rá, hogy 1944-ben, amikor behívták katonai szolgálatra, elmondta: pap akar lenni. A hatóságok azt válaszolták: az új, náci Németországban nincs szükség papokra. Ő azonban tudta, hogy a náci őrület által okozott óriási pusztulást követően még sokkal nagyobb szüksége lesz az országnak papokra, mint valaha. Ma is sokan gondolják, hogy a katolikus papi hivatás már a múlté, nincs jövője. Ezzel szemben az embereknek mindig szükségük lesz Istenre, a technika által uralt, globalizált világban is. Arra az Istenre, aki Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát, és aki mindnyájunkat az egyetemes egyházban gyűjt egybe. Ahol az emberek elvesztették az Isten iránti érzéket, ott kiüresedik az élet. Ezért sokan a mámorban, az erőszakban keresnek menedéket.

Bogdánffy Szilárd boldoggá avatásáról

XVI. Benedek pápa tavaly októberben hagyta jóvá a vértanúságot elismerő dokumentumot, amelyet március 27-én hoztak nyilvánosságra. Ennek eredményeként október 30-án, Nagyváradon boldoggá avatják Bogdánffy Szilárdot, a Szatmári-nagyváradi egyházmegye titokban szentelt püspökét, aki a romániai kommunista diktatúra áldozataként 1953-ban, a nagyenyedi börtönben hunyt el. (Az oltárra emeléséhez szükséges szentszéki eljárást 1993-ban Tempfli József akkori váradi megyés püspök kezdeményezte.) Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros mutatja be; a szertartáson jelen lesz az egyházfőt képviselő Angelo Amato érsek, a Vatikán szenttéavatási kongregációjának prefektusa is. Fodor József általános helynököt – a leendő boldogról szóló, A jóság elitje a XX. században című, 2004-ben megjelent könyv szerzőjét – személyes „Bogdánffy-képéről” és a nagyváradi előkészületekről kérdeztük.

„Csodálatos egyénisége egy olyan időnek, amelyet alig ismerhettünk meg. Sokáig beszélni sem volt szabad róla. Amikor 1953-ban meghalt, még gyermek voltam. Elöljáróimtól hallottam róla, akiknek osztálytársa volt a nagyváradi szemináriumban. Amit vele kapcsolatban kiemelnék, egy szóban összefoglalható: hűség. Hűség Istenhez, az egyházhoz, a hivatásához. Emiatt szenvedett, emiatt lett vértanú. Hiába kényszerítették, a kínzások ellenére sem írta alá a nyilatkozatot, amelynek az volt a célja, hogy egy Rómától elszakadt katolikus egyházat hozzanak létre Romániában, ahhoz hasonlót, amilyen ma Kínában működik. Egyik volt tanítványa, későbbi rabtársa, Drozdovszky Géza elmondta (a jegyzőkönyvi vallomásokban is szerepel), hogy Bogdánffyt a máramarosszigeti börtönben kezét-lábát hátrakötve, csigára húzva vallatták. Ütlegelték, és gúnyolódva kérdezgették, akarja-e még a kapcsolatot Rómával. Ő fájdalomtól elhaló hangon mindig igennel felelt. E hűségben örök példakép marad számunkra…”