Nyíri Tamás posztumusz kötete

Az 1994-ben, hetvennégy éves korában hirtelen elhunyt professzor gazdag szellemi hagyatékának hűséges gondozója, Neubauer Irén kötetbe szerkesztette Nyíri Tamás utolsó tíz évében írt, másutt már megjelent vagy kéziratban maradt harmincöt tanulmányát, cikkét és előadását.

A modern teológiai irodalmat a maga idejében talán legjobban ismerő gondolkodó-teológus a II. vatikáni zsinat szellemében tanított és alkotott már akkor, amikor hazánkban még alig ismerték a zsinati teológiát. Haláláig elkötelezett hirdetője is volt ennek a teológiai gondolkodásnak.

A beszéd adománya

 

Könyvajánló

Életünk egyik legnagyobb eseménye, hogy a szavak segítségével ki tudjuk fejezni gondolatainkat, kapcsolatot tudunk teremteni a másik emberrel, és tájékozódhatunk a világban, sőt azon túl is. Nyelvünk egyik legelkötelezettebb védelmezője, művészi magasságokba emelője, Kosztolányi Dezső több írásában is megfogalmazta hitvallássá forrósodó, a magyar nyelv iránt tanúsított hűségét. Vallomásainak javát a Nyelv és lélek című gyűjteményben olvashatjuk. Szerencsés címválasztás, a nyelvhasználat ugyanis a léleknek is kifejeződése. Ezért is érzünk fájdalmas döbbenetet, amikor lépten-nyomon a beszédkultúra elszegényedését és eldurvulását tapasztaljuk. Ebben az elsekélyesedő nyelvi – és lelki – környezetben felmérhetetlen a most megjelent Retorikai lexikon jelentősége. Főszerkesztője a római irodalom kiváló ismerője és tolmácsa: Adamik Tamás, szerkesztője Jászó Anna.

A retorika a beszéd önálló tudománya. Klasszikus elveit a görög és a latin rétorok alakították ki, de minden más tudományághoz hasonlóan korról korra módosul. Egyvalamiben azonban változatlan: mindig a szép és hiteles beszéd, a hiteles és hatásos kifejezésmód megvalósításának módjával foglalkoznak az ismerői, akik előtt a meggyőző kommunikáció változatai, azok megvalósításának esélyei álltak első helyen. S hogy ez az igény, illetve a közösség által történő elfogadtatása mennyire fontos, napjaink eseményei is jól bizonyítják, hiszen az elhibázott kijelentések olykor az egész országnak is károkat okozhatnak.

Tudós munka a szentségekrõl

Könyvajánló

A szerző, Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora, a PPKE Hittudományi Karának magántanára immár három évtizede tanít dogmatikát. Szakterülete a szentségek és a liturgia teológiája, kutatásainak fő irányai az ige és a szentségek kapcsolata, a Missale Romanum könyörgéseinek elemzése, valamint az egyházatyák liturgiaértelmezése.

Frissen napvilágot látott műve-tankönyve kiérlelt összefoglalása eddigi kutatói és oktatói tevékenysége legfontosabb eredményeinek. Amint a kötet bibliográfiája meggyőzően mutatja, a szerző az elmúlt évtizedekben már számos monografikus művel, tanulmánnyal és szakcikkel gazdagította a szentségek katolikus teológiáját. Örvendetes tény, hogy Cserháti József és Gál Ferenc önálló, összefoglaló szentségtani munkái (Cserháti József: Az egyház és szentségei, 1972; Gál Ferenc: Az egyház kegyelmi rendje, 1981) után mintegy negyven, illetve harminc évvel, valamint Gánóczy Sándor szentségtani bevezetésének magyar nyelvre fordítását (Bevezetés a katolikus szentségtanba, 2006) követően átfogó, a legújabb tanítóhivatali dokumentumokat és teológiai megfontolásokat is magába építő művet olvashatunk magyar teológus tollából a szentségek teológiájáról.

Felelősség a jövő nemzedékért

 

Családünnep a Szent István-bazilikánál

A Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítás megjelenésének harmincadik évfordulóján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által szervezett, Az állam és az egyház felelőssége a jövő nemzedékért című nemzetközi konferenciára hazánk uniós elnökségének idején, az Európai Népesedési és Családügyi Hét keretében került sor. A találkozó zárónapjára, március 31-ére az Esztergom-budapesti főegyházmegye pasztorális irodája családünnepet szervezett a Szent István-bazilika előtti téren, ahol a jelen lévő családok segítségével élőképet alkottak. Színes esőkabátokban Európa kék alapszínén egy fehér keresztet, az Európai Unió tizenkét csillagát és egy piros szívet alkottak, valamint egy hatalmas molinón a „család” szó látszott különféle nyelveken.

Ezt követően a bazilikában ünnepi műsorra került sor, amelyben közreműködött többek között Lovász Irén, Ákos, Szandi, Lackfi János és Ókovács Szilveszter. Az ünnep végén igeliturgia keretében Erdő Péter bíboros szólt az egybegyűltekhez, majd ünnepélyes áldásban részesítette a családokat.

Fotó: Bókay

Nem sétagalopp…

Döbrentey Ildikó és Levente Péter a párkapcsolatról

A családok éve programsorozat keretében Szekszárdon kezdte el „országjáró körútját” a Döbrentey Ildikó-Levente Péter házaspár. Az Istennek tetsző, szeretetteljes párkapcsolatról beszéltek.

Móka Miki Szekszárdról indult országhódító útjára. Az őt alakító Levente Péter a Garay-gimnáziumbeli érettségi után a fővárosba költözött. A Zsebtévé, a Ki kopog? és az Égből pottyant mesék című televíziós produkció egyaránt a nevéhez fűződik. Évtizedek óta áll a kamerák előtt.

Segédmunkás volt a bábszínházban, amikor tévedés folytán meghallgatásra hívták a tévébe. Sikeresen startolt. Azt mondja: Isten kegyelméből lett Móka Miki. Felfedezése, 1965 után egy-két évvel már országos hírű televíziós személyiségnek számított.

Jusson figyelem a családokra is!

A kislány kezében a frizbi az Európai Unió kék alapszínére utal egy élőképben, amelyet a Szent István-bazilika előtt a múlt csütörtökön alakítottak ki családok részvételével.

Az egyháznak gyökereitől kezdve újra kell gondolnia pasztorációs gyakorlatát, figyelme középpontjába a keresztény személyt és családot helyezve – mondta Juan Antonio Reig Pla, a spanyol püspöki konferencia családi és életvédelmi albizottságának elnöke március 30-án a Harmincéves a Familiaris consortio címmel megrendezett nemzetközi tudományos konferencián. Beszédében II. János Pál pápa apostoli buzdításának előzményeiről, a családpasztoráció jelentőségéről, valamint a mai társadalomnak szóló üzenetéről beszélt, és érintette a harminc év alatt történt társadalmi változásokból következő újabb kihívásokat is.

Az egészséges társadalom alapja a jól működő család. Boldog családokhoz pedig érett, egymással önátadásban élő házastársakra, családtagokra van szükség. A gyümölcsöket hozó társadalomhoz a családokon keresztül vezet az út. Ez az alapja az új evangelizációnak, amelynek a család ily módon nemcsak tárgya és célja, hanem alanya is. Szülők, házastársak és gyermekek nem pusztán passzív befogadói kell hogy legyenek az igének, hanem továbbadói is – mindennapi tevékenységeiken keresztül is. „A szekularizáció és a genderideológia által uralt kulturális környezetben – amikor a jogi rendszerekben a család és a házasság felhígított változatai jelennek meg –, az egyház sürgető feladata, hogy az embert magát megmentse (ez a keresztény antropológia), és a plébániai csoportokat, mozgalmakat, keresztény közösségeket olyan közeggé alakítsa, amelyben megújult keresztények dolgoznak, akik által a hiteles keresztény családok növekedni, erősödni tudnak. Az új evangelizációnak újra kell szőnie a kereszténység hálóját – a plébániai rendszert és a társadalom egészét tekintve egyaránt –, a családoknak pedig tudatában kell lenniük annak, hogy ebben főszerep hárul rájuk.”

Ferences vértanúk (1.)

Aki helyben maradt – Körösztös Krizosztom

A magyarországi ferences rend megindította annak a hét szerzetesnek a boldoggáavatási eljárását, akik a második világháború végén, illetve a kiépülő hazai kommunista diktatúra első éveiben szenvedtek mártírhalált. A sorban nyolcadik társuk – Somogyvári Hetény – ugyancsak mártíromságot szenvedett, őt azonban nem vették fel a kanonizálásra jelöltek névsorába. Sorozatunkban majd ennek részleteire is kitérünk. A ferencesek az 1940-es években két rendtartományra oszlottak: a kapisztránus, illetve a mariánus provinciára. A vértanúk többsége a kapisztránusok közül került ki. Körösztös Krizosztom neve alig ismert szélesebb körben, annak ellenére, hogy ma már színpadi mű is emléket állít életpéldájának. A boldoggáavatási eljárás során Kálmán Peregrin ferences szerzetes dolgozta fel a mártírok sorsát.

Látjuk-e a világ sodrát?

Orosz Atanáz görög katolikus püspök hitről és tévhitekről

A közelmúltban nevezték ki Orosz Atanáz görög katolikus szerzetest a Miskolci exarchátus főpásztorává. Szentelésére május 21-én kerül sor. Húsvét közeledtével a böjtről, az ünnepről, az ember sorsának lényegéről, kultúra és hit viszonyáról beszélgettünk. Az első kérdés a monasztikus szerzetesnek szól: nem anakronisztikus ez az életállapot a mai világban?

– Nem, főként a keleti rítusú ember számára nem. A keleti egyházban ez a kérdés jószerével föl sem vetődik. Minden szerzetes monachosz, s csak másodlagosan kerül elő: apostoli módon vagy visszavonultan élje-e meg szerzetességét?

A mindennapi életben mi a szerzetesi élet „funkciója”, egyáltalán, lehet-e így föltenni a kérdést?

– A szerzetes kaphat olyan sajátos karizmát is, hogy az adott történelmi-társadalmi valósághoz való alkalmazkodásban legyen kiváló, de a szerzetes alapvetően Isten embere, abszolút elkötelezettség jellemzi, s ennek következtében nem az adott helyzethez köteles mérni és igazítani identitását.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.