Aki napjainkban élénk érdeklődést tanúsít a katolikus teológia újabb folyamatai iránt, az éppúgy óhatatlanul találkozik Klaus von Stosch írásaival, ahogyan a napjaink társadalmi és kulturális folyamatai iránt érdeklődők is szükségképpen szembesülnek az iszlám jelenségével.
A közelmúltban számos olyan teológiai írás magyar fordítása látott napvilágot, amely a Szenthagyomány témáját tárgyalja. Nagy öröm, hogy ebben a sorban most egy magyar teológus, Török Csaba, az Esztergomi Érseki Hittudományi Főiskola fundamentálteológiai tanára kiváló munkáját veheti kezébe az érdeklődő olvasóközönség.
Búcsú Fila Béla professzortól
Fila Béla elment. Élete Ura, jóságos Teremtője és Megváltója hazahívta. Szellemi igazodási pont, mértékadó katolikus teológus, sokak, sokunk számára a magyar katolikus teológiai gondolkodás egyik oszlopa, igazi magiszter, tudós és lelki mester távozott közülünk. Hirtelen csend és hiány maradt utána. Ebben a csendben, ha őrá gondolunk, előbb halkan, majd egyre erőteljesebben újra kimondják magukat bennünk azok a szavak, melyeket szentmiséjében ő is naponta elismételt: „Kezébe vette, áldást mondott, megtörte és tanítványainak adta.” Úgy áll előttünk Fila Béla papi és teológusi élete, mint az a darab kenyér, melyet Ura kezébe vett, bőségesen megáldott, megtört, és kiosztott övéinek.
Könyvajánló
A szerző, Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora, a PPKE Hittudományi Karának magántanára immár három évtizede tanít dogmatikát. Szakterülete a szentségek és a liturgia teológiája, kutatásainak fő irányai az ige és a szentségek kapcsolata, a Missale Romanum könyörgéseinek elemzése, valamint az egyházatyák liturgiaértelmezése.
Frissen napvilágot látott műve-tankönyve kiérlelt összefoglalása eddigi kutatói és oktatói tevékenysége legfontosabb eredményeinek. Amint a kötet bibliográfiája meggyőzően mutatja, a szerző az elmúlt évtizedekben már számos monografikus művel, tanulmánnyal és szakcikkel gazdagította a szentségek katolikus teológiáját. Örvendetes tény, hogy Cserháti József és Gál Ferenc önálló, összefoglaló szentségtani munkái (Cserháti József: Az egyház és szentségei, 1972; Gál Ferenc: Az egyház kegyelmi rendje, 1981) után mintegy negyven, illetve harminc évvel, valamint Gánóczy Sándor szentségtani bevezetésének magyar nyelvre fordítását (Bevezetés a katolikus szentségtanba, 2006) követően átfogó, a legújabb tanítóhivatali dokumentumokat és teológiai megfontolásokat is magába építő művet olvashatunk magyar teológus tollából a szentségek teológiájáról.
Miért ragaszkodik a katolikus egyház Szűz Mária mennybevételének dogmája szerint ahhoz a kitételhez, hogy test szerint is fölvétetett a mennyei dicsőségbe? A szentírási kinyilatkoztatásra épülő keresztény hitünk szerint a bűntől, haláltól és a gonosz lélek hatalmából való megváltás teljessége a testi feltámadásunk lesz Krisztus dicsőséges megjelenésekor, a történelem végén.
A bibliai kinyilatkoztatás fényében a keresztény teológia határozott válasza az, hogy egyetlen életünk van, amely a földön kezdődik, és – reményeink szerint – a halálon túli örök életben teljesedik be.
A katolikus egyház világosan megfogalmazza azokat a szabályokat, melyek meghatározzák az Eucharisztiában való részesedés feltételeit. Általános alapelv, hogy azokat bocsátja szentáldozáshoz, akik teljes közösségben vannak vele, azaz a katolikus hívőket.
