Kincsünk: a szemét
Régen (és nem is volt az olyan régen) kincseink voltak, ma szemetünk. Dédelgetett, szeretgetett kincseink korábban évtizedekre, sőt egész életünkre szóltak, vagy legalábbis mi úgy szerettük volna. Hittünk benne. Hittünk nekik. Elhittük, hogy velünk maradnak és megtartanak. Általuk, miattuk is tudtuk, kik vagyunk.
Mik vagy még inkább kik voltak ők? Emberek: szülők, testvérek, társak, barátok, költők, írók, tévések, színészek, de utcák, boltok, kertek, játszóterek, iskolák, hitek, közösségek, filmek, könyvek, műsorok, hagyományok és szokások is.



