A fák hűvös lehelete csak némileg enyhítette a már kora reggel fülledt meleget. Gyenge szellő borzolta a leveleket, és az ösvényen a hajnali zápor nyomán mindenütt boldogan másztak a csigák. Vízcseppek csillogtak a fűszálakon, és amikor kicsit erősödött a szél, a fák koronájából is hullani kezdtek. Egy kövér csepp a távcsövem lencséjébe cuppant. A zsebkendőmmel törölgettem, amikor énekes rigó repült át az ösvény felett, csőrében két hosszú giliszta lógott. A bokrok közé repült, leszállt az avarba, és ezzel elárulta, hogy fészket elhagyott fiókáit eteti a sűrűben.

   
Legszűkebb meghatározása: kényszerpályához kötött, szárazföldi helyváltoztatásra alkalmas közlekedési eszköz. Tehát sín és vonat összetartozik a műszaki fogalomban.
Kényszerpályáról máshol is lehet beszélni, de Petőfi a vasutat eleven testben futó érnek, szerteágazó élethálózatnak nevezi.

   
Krakkóban, az ősi királyi vár, a Wawel lábánál különleges emlékmű áll a Visztula partján: Dzsok kutya szobra. Az egész világon ez az első olyan köztéri szobor, amelyet egy kutya tiszteletére emeltek. (Meglepő, hogy a Szovjetunióban annak idején senkinek sem jutott eszébe szobrot készíteni a világűrbe állítólag fellőtt Lajka kutya emlékére.) A derék krakkói négylábú azzal érdemelte ki az emlékművet, hogy 1990 és 1991 folyamán egy teljes évig kóborolt ama kereszteződés környékén, amelynél idős gazdája egy sétáltatás során szívrohamban elhunyt. Napközben órákon át ült a haláleset helyszínén, várva, hogy a szeretett férfi érte jön… A környéken lakók a meghatottságtól könnyezve vittek neki ételt, sőt még az állami televízió is tudósított róla. A szobor talapzatának felirata szerint Dzsok „a hűségesek közül is a leghűségesebb – a kutyahűség jelképe”.

Fotó: Zsille G.