„Az emberi értelmet kell gyógyítanunk”

Születésnapi beszélgetés Örsy László jezsuitával a kereszténység mai helyzetéről

A július 30-án kilencvenedik születésnapját ünneplő Örsy László a dobogókői rendházban fogad. Hétköznapi természetességgel osztja meg velem szellemi kincseit, és minden kérdésnek örül. Jókedvű, könnyed, élvezettel társalog. A súlyos és fogas kérdésekről is.

A születés titka egykor és ma

Hiedelmek, imádságok, rituálék, nőtársak és a bábaasszony voltak elődeink gyermekszülésének kísérői. Ez utóbbi különleges nőalakja volt a hagyományos közösségeknek: átjárt a születés és a halál, egészség és betegség, férfi és női világ között. Mára már kikoptak a bábához, az első fürösztő vízhez, a gyermekágyhoz vagy a várandóssághoz tartozó szokásaink, hiedelmeink.

Példatábor Kőbányáról

Hasznos nyári időtöltés gyerekeknek

A kőbányai Szent György napközis tábort 1996-ban Verseczy Mária nyugdíjas tanár-hitoktató alapította. Évekkel ezelőtt az Új Ember családi magazinja számára készült beszélgetésben elmondta: nyaranta fájó szívvel tapasztalta, hogy leggyakrabban az utcán találkozott a gyerekekkel.

Vigyázunk rájuk? (2.)

Nagymama készenlétben

Németh Gabriella férjével együtt négy gyereket nevelt fel. A gyerekek felnőttek, unoka még csak egy van, az ötéves Bence. A tanárnő nagymamát közös nyarukról kérdeztük.

Vigyázunk rájuk? (2.)

Kis család – nagy családban

Rutkai Sarolta két fiú édesanyja. Ám ahogyan mondja, a családjában hat gyerek van, akiknek nyári elhelyezéséről gondoskodni kell: egy tizenhét, két tizenhat, egy tíz-, egy hét- és egy hatéves. Ugyanis már a kezdetektől a húgával összefogva vigyáztak egymás csemetéire. Ez az együttműködés az évek során kiterjedt más családokra is.

Őrvidéken – őrző tekintettel (1.)

Belebotlunk a történelembe – ahol a lélek is rendezettebb

Néhány perc, néhány kilométer. Elindulunk Szombathelyről, semmi nem figyelmeztet, hogy már Ausztriában járunk. Valami mégis megváltozik körülöttünk – nem a táj, hiszen sík és dombos-hegyes vidékek váltják egymást –, a rendezettség tűnik fel. S nemcsak a környezetben, hanem mintha a lelkekben is…

Gyermeki lélekkel

Egyik ismerősöm új lovat vett pár hete. Nagy esemény ez egy családban, főleg az olyanokban, ahol a ló nem státuszszimbólum, nem sporteszköz, vagy ami még ennél is rosszabb, kupeckodás tárgya, hanem a munkamegosztás fő eszköze: fogatba való. Az ilyen lovat előtte bizony jól meg kell nézni, hiszen idomítottsága, ereje, munkabíró képessége, vérmérséklete nagyban meghatározza használhatóságát. Emellett a kora sem mindegy, főként akkor, ha a gazda is elmúlt hatvanéves, mert ahogy mondta is, ha beválik, lovai listájának végén, bizonyára ez lesz már az utolsó. Hát jól megnézték, az árát is tisztességgel kialkudták, és ahogy kell, a kocsi farához kötve, hazavitték.

Keresem…

Bizonyára sokunkkal megesett már, hogy egy utazás alatt valaki felkeltette az érdeklődésünket, vagy egyszer csak azt vettük észre: valaki bizony felénk tekintget intenzíven.
A legtöbb ilyen esetben rövidke percek alatt dől el, hogy a férfi mer-e kezdeményezni, aztán a nő mer-e reagálni. A recept egyszerű. Adott egy nyílt tekintet. Rá válaszul szép mosoly érkezik. És máris kezdődhet az ismerkedés. De ki ne tudná, hogy mindez csak leírva ilyen egyszerű…