Keresem…

Második születésnapját ünnepli az a weboldal, amely a fenti (elszalasztott) helyzeteket átélt, rámenősnek éppen nem nevezhető utasoknak segít. Hogy miben? Hát megtalálni azt, akit nem mertek megszólítani. A veledutaztam.hu honlapot Szabó-Dudás Péter álmodta meg. Természetesen egy járművön ismerkedett meg azzal a lánnyal, aki ma már a felesége. Az oldal üzenőfalára regisztráció után bárki írhat. Csak meg kell fogalmaznia, hogyan nézett ki, akit keres, milyen járművön látta, és mikor.


   
Az aprócska hirdetések közül összegyűjtöttem egy csokorra valót, abban a reményben, hogy anonim feladói nem sértődnek meg, ha velük illusztrálom ezt a kezdeményezést. Mert ahogy látni fogják, ezek a néhány soros üzenetek bárki szívét megmelengetik, akár utaznak, akár nem, akár szeretnének ismerkedni, akár réges-régen túlvannak azon, hogy a hatos villamoson essenek szerelembe. A sorocskák emberiek, szépek, kedvesek. A válogatásban hagytam két kakukktojást is. Hiszen az „örök kételkedővel” és az „örök illúziórombolóval” kerek mindig minden történet. Az élet pedig? Azt hiszem, nagyon szép…
   
Íme:
  
„Keresem azt a barna, göndör hajú, mosolygós lányt, aki átadta a helyét egy idős hölgynek, mivel leszállt körülbelül a Kálvin térnél. Este háromnegyed hét lehetett. Annyira szépen mosolyogtál, hogy azóta sem tudom elfelejteni!”
   
„Melletted utaztam az éjszakai 956-oson, és filmekről beszélgettünk, amit nagyon élveztem. Itt megtalálsz, ha gondolod.”
   
„Köszönöm annak a kedves, mosolygós lánynak, aki 11-én, kedden integetett az Astorián a 47-es villamos vezetőjének (nekem). Szebbé tetted a napomat.”
    
„Fekete hajú lány, kereslek. Tegnap este hét körül együtt utaztunk a Kapcsolat koncertre. Te a barátnőddel, én anyummal utaztam. Gondoltad, ráléptél a lábamra, és bocsánatot is kértél. Sötétkék farmer és fehér-zöld csíkos póló volt rajtam. Ha magadra ismersz, írj. Szeretnélek újra látni.”
   
„Valakinek bejött ez már?”
   
„Keresem azt a fekete hajú lányt, akivel ma 16 óra körül Zuglóban, egy cigaretta elejtése után »egyetértően« néztünk egymásra.”
    „Világoszöld bőrkabátos, napsugárban úszó hajú lány, bordó hátizsákkal, öt körül, felejthetetlen mosollyal… Utolsó reményem ez a parádés honlap… 2-es villamos, délután.”
   
„Keresem azt a srácot, akivel együtt utaztam a 4–6-os villamoson május 14-én hajnalban. Elkezdtünk beszélgetni, csak rohannunk kellett a vonathoz. Hatalmas barna szemeid voltak, kicsit kócos hajad; azt hiszem, fehér pólóban voltál.”
   
„Annak a kedves fiúnak, aki felvilágosított, hogy rossz irányba megyek, majd kölcsönadta a telefonját, nagyon köszönöm. Nélküled, lehet, már az emberrablók martaléka lennék.”
    
„Pontosabb is lehetne ez a menetrend…”
   
„Még mindig kereslek, hosszú hajú, motoros dzsekis srác, aki Szolnokon szálltál be a fülkébe, végig mosolyogtál, és Törökszentmiklóson integettél nekem. Nem tudlak elfelejteni.”