XVI. Benedek június 19-én San Marinóba látogatott, és a család intézményének erősítésére szólította fel hallgatóit. A család a szabad és felelős személyiségek harmonikus felnövekedésének döntő előfeltétele - mondta arra bátorítva a híveket, hogy a gazdasági válság indítsa őket az alapvető keresztény értékek érvényesítésére, amelyek a gazdasági sikerek éveiben háttérbe szorultak.
Fél évszázad már történelmi lépték. Erdély históriájának legutóbbi évtizedeit tekintve bizonyosan az. Ez idő alatt sok minden megváltozott: egy sötét korszak véget ért, s jöttek új eszmék, divatok. Az emlékező ember azonban azt keresi, ami maradandó, ami valódi érték. Erről tanúskodnak a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskola egykori növendékei is, az 1961-ben végzett osztály tagjai (sajnos már csak tizennégyen az egykori harmincháromból), akikkel Szegeden találkoztunk és beszélgettünk a múltról és a jelenről.
Budapesten, a XII. kerületben megújult a MOM Kulturális Központ és környezete. Az ünnepélyes megnyitón a polgármester Fehér Anna nővérnek, a Vakok Batthyány László Gyermekotthona igazgatójának a Hegyvidék díszpolgára címet adományozta.
Matolcsy Kálmán, a Táltos utcai templom igazgatója a kitüntetés átadása után Anna nővérrel beszélgetve megemlítette, hogy idén vak gyermekek nem vettek részt a családi hajózáson. Az otthon igazgatója bevallotta: régi vágya már, hogy gondozottjaikat dunai hajóútra vihesse. A hegyvidéki önkormányzat szívesen segített, így az álom a tanévzáró után többek összefogásával megvalósulhatott.
A szombathelyi Szent Márton plébánia II. János Pál ifjúsági közössége hat évvel ezelőtti halálakor vette fel a szentatya nevét. A bérmálkozásra készülő hittancsoportból aktív, lelkes közösséggé változott csoportban régóta nagy tiszteletnek örvend II. János Pál. Közösségi találkozásaikon sokat imádkoztak boldoggá avatásáért. Imájuk (s még oly sokunké) idén május 1-jén meghallgatásra talált. E jeles alkalomból a közösség néhány tagját arról kérdeztük, mit jelent számukra közösségük névadója.
Nem szeretem a megmerevedett arcokat. Az emlékezésbe – még kevésbé az üzleti vállalkozásba – szorított életeket. Liszt – mindenáron, amint a zeneszerző, zongoraművész születésének kétszázadik emlékévében programmá tettek: Lisztmánia – németesen Lisztomania, ahogyan Heinrich Heine jellemezte a zeneszerző elhíresült 1841–42-es berlini koncertsorozatát. „Micsoda féktelen tapsvihar köszöntötte! Még virágcsokrok is hullottak a lába elé! Igazán ünnepélyes és fennkölt pillanat volt, amint a győztes hadvezér rendíthetetlen lelki nyugalommal állt a virágeső közepette, majd bájos mosollyal az arcán kiválasztott egy piros kaméliát a bokréták egyikéből és a mellére tűzte. Számomra ez a jelenség testesítette meg a Lisztomániát.”
A szex mindig érdekes téma. Ugye? Na, ugye. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden esetben kellemes is róla beszélni. De nem ám. Ugyanis – van, aki tagadja, van, aki bevallja – a nemiség megélése mindenki számára problémát is jelent. Ahogy egész egyszerűen embernek lenni sem „önműködő” dolog. Egyszerre adottság és feladat: hiszen sosem vagyunk készek. Úton vagyunk.
„Lennék távol mindentől/ Csak lebegnék, mint alattam a Föld/ És lassúnak tűnne a rohanás/ És biztosan látnám a jó irányt” – így kezdődik a címadó dal Gergely Éva Innen, fentről című új albumán. Ez az angyalszerű lét- és látásmód végigkíséri a lemezt. Egy érett művészé, de fiatal nőé, büszke feleségé és anyáé az az alt hang, amely itteni és túlnani, földi és égi világ között kalauzol bennünket magabiztosan, mégis törékenyen.