Lenni szeretni
Két keréken (12.)
Van egy bolond ember Biatorbágyon, a Herceghalomból bevezető út elején.
Metropolisz-láz
Stratford. Északkelet-London forgalmas, de érdektelen vasúti csomópontja. A hetvennégy kilométer (!) hosszú Central-metróvonal egyik állomása, külvárosi átszállóhely… – volt; egészen mostanáig. Az itteni tucat-tömböket szürke és üvegzord, mégis szembetűnő épületek sora váltotta fel.
Egy visszafogott különc
Romantikus panoráma Faragó Márkkal
A harmadik Schubert-impromptu úgy hangzott, mintha egész zenekarnyi mélyvonós szólna: bőgők, csellók. A negyedik újabb felismerést tartogatott: a magas regiszterek csilingelése, e felhőtlen, játszi bécsi harangjáték éppoly tragikus érzetet kelthet, mint a gyászharangok kondulása.
Tóbiás és az angyal
Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei
Bárhová nézünk is, angyalokat látunk. És most nem egy karácsonyi díszbe öltöztetett szobára kell gondolnunk (habár közeleg annak az ideje is lassan), hanem például egy képtár termeire.
A Tabán szerelmese
Száz éve született Zórád Ernő
„Utálom az egész XX. századot”– énekelte Nagy Feró annak idején. Hát igen, a világ tényleg nagyot változott az elmúlt száz évben… – és nem mindenben előnyére.
Alma a komódon
Vers
Egy pillanat alatt érkezett
dédelgettem
tartogattam
raktáromban érlelgettem
egy órát, egy napot, egy hetet
ezután vettem újra elő
és íme beérett
nem kell sok idő
egy gondolatnak
Szőnyegbombázás
Pilinszky János: Napló
N. N. ismét gyönyörű volt.
K. elfelejtett üdvözölni.
P. nem vett észre.
Aki él, csak az tudja a halált
Kilépek az ajtón. Kora reneszánsz sárga az ősz. Szelíden fénylenek a levelek a földön. Visszanézek az ajtóra, nehogy becsapódjon. Akkor veszem észre: kifelé nyílik, belül a kilincs. Néhány lépést teszek, megszólal a telefonom. Ismerősöm hív, mondom, éppen a Magyar Hospice Alapítvány budapesti házából jövök.