Gyukics Gábor

Bella István emlékének

1.
Bortócsa a kocsmaasztalon
belekönyököl
kissé meglepődik
maga elé néz
és
verset ír vele

Vers

Élére állított vaslemez vagyok
körhinta sikoly
kisiklott villamos
elhajított levél
vagy csak egy betű
bor a pohár alján
ajtócsapódás

Vers

Volt valaha és repült
a galamb a hírrel
és talált verebet
aki a tolla alá fogta
a vékony tekercset
és vitte

Vers

…mosolyod futótűzként a vétlen
ösvényen,
a reggel eltüntet mindent, amire
az éjszakából szüksége nincs,
saját füstjébe fullad az ösvényt
megvilágító fáklyaláng,

Vers

Valami keverék kellős közepén
Közvetlen érintkezésben
Rést rés után vágok
Amíg elérek egyik oldaláig
Itt a fal vastagabb
Szinte áthatolhatatlan
A semmiből áll eggyé össze
Csak kilesni tudok a
Felismerhetetlenül parányi résen
Lássam
Még mit rejteget

Vers

Egy pillanat alatt érkezett
dédelgettem
tartogattam
raktáromban érlelgettem
egy órát, egy napot, egy hetet
ezután vettem újra elő
és íme beérett
nem kell sok idő
egy gondolatnak