Tóbiás és az angyal
Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei
Bárhová nézünk is, angyalokat látunk. És most nem egy karácsonyi díszbe öltöztetett szobára kell gondolnunk (habár közeleg annak az ideje is lassan), hanem például egy képtár termeire.
Bárhová nézünk is, angyalokat látunk. És most nem egy karácsonyi díszbe öltöztetett szobára kell gondolnunk (habár közeleg annak az ideje is lassan), hanem például egy képtár termeire.
„Utálom az egész XX. századot”– énekelte Nagy Feró annak idején. Hát igen, a világ tényleg nagyot változott az elmúlt száz évben… – és nem mindenben előnyére.
Egy pillanat alatt érkezett
dédelgettem
tartogattam
raktáromban érlelgettem
egy órát, egy napot, egy hetet
ezután vettem újra elő
és íme beérett
nem kell sok idő
egy gondolatnak
N. N. ismét gyönyörű volt.
K. elfelejtett üdvözölni.
P. nem vett észre.
Kilépek az ajtón. Kora reneszánsz sárga az ősz. Szelíden fénylenek a levelek a földön. Visszanézek az ajtóra, nehogy becsapódjon. Akkor veszem észre: kifelé nyílik, belül a kilincs. Néhány lépést teszek, megszólal a telefonom. Ismerősöm hív, mondom, éppen a Magyar Hospice Alapítvány budapesti házából jövök.
Az egész világon, így Magyarországon is aggasztó jelenség a családon belüli erőszak és a gyermekek elleni szexuális bántalmazás. Tudunk róla, súlyához képest mégis túl kevés figyelmet szentelünk neki keresztény körökben.
A Faludi Ferenc Akadémia és a Távlatok folyóirat idén tavasszal tudományos konferenciát rendezett Száz év után – Eszméletcsere címmel, melynek témája Henri Bergson (1859–1941) filozófiája volt, különös tekintettel magyarországi hatására.
Fiatalokkal a messzeség fogalmáról beszélgettem, ki mire gondol, ha e szót hallja-olvassa. Különös választ kaptam az egyiktől: – Nem tudom, hogy tér-e, nekem inkább az a távoli pont, amelynek az érzése tölt el.