A szentatya hatórás repülőúttal kezdte meg huszonkettedik nemzetközi apostoli útját november 18-án. A fiumicinói repülőtéren Mario Monti miniszterelnök is búcsúztatta a pápát, és beszélgetve kísérte a géphez. XVI. Benedek szokásához híven válaszolt a kíséretében lévő, sok nemzetiséget képviselő újságírók kérdéseire.
Örömünnep a ferences közösség számára, hogy advent első vasárnapján, a pasaréti ferences templomban Erdő Péter bíboros-prímás, érsek megnyitja Károlyi Bernát (+1954) és hat társa boldoggáavatási perének főegyházmegyei szakaszát.
Jön az Úr – csak el ne menjünk mellette… Érkezésének napja nem vitás, másnapján mégis egykönnyen arra ébredhetünk: elszalasztottuk a találkozást.
„Kérem szépen – magyarázta nekem a hatvan év körüli tulajdonosnő egy kegytárgyboltban, a lengyelországi Wadowice főterén –, a szentatya most is szüntelenül itt van velünk, minden áldott nap.
Mókust már többször is láttam Farkasréten, hol a fákon, hol pedig a földön, a sírok között keresgélőt. Megszokták az embereket, azt, hogy senki sem bántja őket, előfordult, hogy néhány méternyire ugráltak el előttem. Legutóbb a közeli kőrisfáról ereszkedett le egy, mókusszokás szerint fejjel előre. Amikor a földre ugrott, rám pillantott, de fekete gyöngyszemeiben nem bujkált félelem, legfeljebb kíváncsiság.
Van egy bolond ember Biatorbágyon, a Herceghalomból bevezető út elején.
Stratford. Északkelet-London forgalmas, de érdektelen vasúti csomópontja. A hetvennégy kilométer (!) hosszú Central-metróvonal egyik állomása, külvárosi átszállóhely… – volt; egészen mostanáig. Az itteni tucat-tömböket szürke és üvegzord, mégis szembetűnő épületek sora váltotta fel.
A harmadik Schubert-impromptu úgy hangzott, mintha egész zenekarnyi mélyvonós szólna: bőgők, csellók. A negyedik újabb felismerést tartogatott: a magas regiszterek csilingelése, e felhőtlen, játszi bécsi harangjáték éppoly tragikus érzetet kelthet, mint a gyászharangok kondulása.