Ha II. Szilvesztert a kultúra egyik mesteratyjának mondhatjuk, diplomáciai távlat-gondolkodónak magyar ügyekben is, a XIV. század Orbánját szintén nevezhetjük így. Életszentsége – ez a „hallatlan kivétel” – a gondviselés eszközeként egészen élővé alakította szívét.
Az ószövetségi szentatyák vasárnapján Krisztus őseire emlékezünk, akik nevét a szent liturgia evangéliumaként előírt nemzetségtáblában olvassuk fel. A karácsonyt közvetlenül megelőző, négy napból álló előünnep idején már erről beszél az egyház: „A próféták szózatai most teljesednek: holnap megszületik a mi Istenünk értelem fölötti módon Szűz Máriától.”
Van egy időnként fel-felbukkanó nézet, mely szerint az egyház liturgiája teljes egészében az egyházi közösség alkotása, műve, vagyis liturgiánk nem más, mint közösségi gyakorlat, koreográfia, amely által a Jézus-élményt próbáljuk konzerválni és minden idő és kor embere számára jelen idejűvé tenni.
Advent negyedik vasárnapján az angyali üdvözlet története hangzik fel a szentmisében. Az évszázados prófétai várakozás beteljesülése, az első úrjövet ez. Az evangéliumi elbeszélés csodás módon vezet be bennünket a kegyelem világába, a csöndes adventi öröm legelső személye, Mária által.
Az adventi időszakban Nagy-Britanniában elindított program célja, hogy az egyház elérje azokat a katolikusokat, akik már nem vagy csak ritkán járnak szentmisére.
Kedves Olvasóink, észrevehették: ismét egy sárga csekk esett ki az Új Emberből. Az elmúlt időszakban többször is tanúi lehettek, milyen sokan kérnek segítséget általunk is. Támogattunk fontos ügyeket, segítettük a gyűjtést az árvíz és a vörösiszap károsultjai számára, a Sant’Egidio közösséggel együtt afrikai éhezők számára kértünk adományokat, és olvasóink mindenben mindig segítettek. Most magunk miatt, a katolikus sajtó támogatására kérjük Önöket.
A magyarországi engesztelő mozgalom hívei Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának december 8-i budapesti ünnepén a Székely János esztergom–budapesti segédpüspök által bemutatott főpapi emlékmisére gyülekeztek.
Ami a római katolikus egyház számára a belső kapukat nyitogató, gyönyörű gregorián, az a bizánci rítusú keresztényeknek a keleti egyházzene. Ez utóbbi egyre több latin rítusú keresztényt, de sokszor olyan hallgatóságot is megérint, amelynek tagjai távol állnak az intézményes egyházak világától.