A közvélekedés szerint sikeresebb az, akinek jók az összeköttetései. Könnyebben intézi az ügyeit, és ebből bizonyos előnyei származnak. Persze az összeköttetések hálója másoknak hátrányt is okozhat. Karácsony minden emberi összeköttetés „mellé és fölé” új kapcsolatrendszert helyez: „Krisztus születésével ma az ég és a föld összeköttetésbe léptek.
Az ószövetségi szentatyák vasárnapján Krisztus őseire emlékezünk, akik nevét a szent liturgia evangéliumaként előírt nemzetségtáblában olvassuk fel. A karácsonyt közvetlenül megelőző, négy napból álló előünnep idején már erről beszél az egyház: „A próféták szózatai most teljesednek: holnap megszületik a mi Istenünk értelem fölötti módon Szűz Máriától.”
Egyházunk a december 11. és 17. közötti vasárnapon évről évre elénk állítja a törvényadás előtt, illetve a törvény ideje alatt élt „ősatyákat”, akiket Krisztus test szerinti őseinek tekintünk. Emléknapjuk fő éneke összefoglalja, miért fontosak ők a karácsonyi böjt végéhez közeledvén.
Egy liturgikus megközelítés szerint a szeptember 1-jén kezdődő bizánci egyházi év karácsonnyal bezárólag az Ószövetség világába vezeti vissza az imádkozókat, hisz a nagyobb ünnepek, valamint a kisebb emléknapok során főként ebben a periódusban találkozunk azokkal a személyekkel, akik a messiásvárás során kitűntek hitükkel, példamutató vallásosságukkal, és figyelmeztetnek, hogy méltón kell fogadnunk a jövendölések beteljesítőjének emberi testbe öltözését.
