„Megláttátok a közeledő Krisztust…”

„Hit által tetted megigazultakká az ősatyákat, őáltaluk a pogányok közül előre eljegyezvén az Anyaszentegyházat.” Tehát az Ószövetség nagy alakjai: a három pátriárka, Mózes, Áron, Józsue, Sámuel, Dávid és a többiek főként a hit nagy példáiként állnak előttünk. Gondoljunk ma Ábrahám teljesen Istenre hagyatkozó bizalmára; Izsákra mint Krisztus szenvedésének előképére, Mózesre, aki beszédének fogyatékossága ellenére is mert a fáraó elé állni és közölni Isten akaratát; vagy Illés prófétára, az igaz hit védelmezőjére.

 Az ősatyák mint a keresztény hit ószövetségi prototípusai az egyház előképeivé lettek: a pogány népek között Izrael képviselte az egyistenhitet, s ennek atyái lettek a pogányokból létrejövő egyház ősi „előhírnökei”.

Az ősatyák legnagyobb érdeme, hogy a megszülető Úr édesanyjának, Szűz Máriának is ősei. Számukra az Istenszülő dicsekvésük legnagyobb alapja, hiszen Mária az ó- és újszövetség összekötőjeként jelenik meg, akiben beteljesednek a várakozások: ő lesz, aki világra hozza a Megváltót. Ezért folytatódik így az ének: „Dicsekszenek a szentek a dicsőséggel, hogy az ő törzsükből való az áldott gyümölcs, ki téged mag nélkül szült.” S nemcsak nekik, hanem a Megváltót váró egész emberiségnek a legnagyobb ajándéka Isten számára Mária, amint a megtestesülés ünnepén majd énekeljük: „Mit hozzunk neked, Krisztus Istenünk, amiért megjelentél a földön, mint ember, érettünk? Mert minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be néked: az angyalok éneket, az ég csillagot, a bölcsek ajándékokat, a pásztorok csodálatot, a föld istállót, a puszta jászlat, mi pedig emberek Szűz Anyát.” Az ősatyák emléknapja a rá következő vasárnappal együtt Krisztus nemzetségtáblájának a kibontása és részletezése. Fontos az ősök kutatása: napjainkban egyre több fiatal esetében látjuk, hogy kutatja gyökereit, feltérképezi családfáját. Ha tudunk időt szánni saját őseink keresésére, mennyivel inkább tudnunk kellene időt szánni az Úr földi őseinek megismerésére is! Történetüket pedig csak úgy ismerhetjük meg, ha kezünkbe vesszük a Szentírást, és olvassuk életük eseményeit. Karácsony előtt vegyük kézbe Bibliánkat, lapozzuk fel egy-egy ősatya történetét, és lássuk meg hitüket, tanuljunk példájukból!

Ne feledjük: az ősök hite táplálja egyházunk hitét, táplálja jelenünket, mindannyiunk életét. Becsüljük hát őket!