Kitartó készület

A karácsonyi böjti időszak kiemelten a megtestesülés titkára készít fel. Olyan szentekre emlékezünk ilyenkor, akik szorosabban kötődnek az Úr születésének nagy titkához. December 4-én a megtestesült Ige ábrázolásaiért küzdő és az eretnekségeket kudarcra ítélő Damaszkuszi Jánost, 5-én a pusztát szellemi paradicsomkertté tevő „Megszentelt” Szávát, 6-án pedig a végletekig elmenő isteni szeretet földi ikonjaként tündöklő Csodatevő Miklós myrai érseket tiszteljük. Az ő példájuk – és e ciklus többi szentjéé is – felveti a kérdést: mi a kapcsolat mostani böjtünk, e szentek és a karácsony örök titka között?

A nagy szentek életpéldája a legjobb megerősítő a böjti úton. Arra figyelmeztet, hogy sokan várták, némelyek meg is látták, mások pedig az évszázadok során védelmezték azt a Krisztust, akinek születése napjára most várunk. Eljött, megtestesült, meghalt értünk, és feltámadván megnyitotta azt az ajtót, melynek feltárulását századokon át várták az ószövetségi igazak és a próféták. A szentek fáradságos hősiessége, küzdelme beérett: ők már az Úrral vannak.

Karácsonyi böjti „hőstettünk” célja a gyermek Jézus be- és elfogadása, egész életünkkel előtte való hódolatunk és a vele való együttlét! Emiatt sok szent emléknapját e napokon sokirgalmú-énekes (polieleoszos) szolgálattal, olykor virrasztással és bizonyos böjti könnyítésekkel tartjuk, hogy egyértelmű legyen: a „karácsonyi pászka”, az Úr jövetele az öröm ideje lesz, de kell a kitartó készület, hogy várakozásunk lélekben megújító lehessen.

Nézzünk a szívünkbe, hogy meglássuk bűneinket, hibáinkat, és a bűnbánat által feltündököljön lelkünkben Krisztus, „az igazság napja”, aki szentjei példájával jobbá akar bennünket tenni.