A tolnai templomkertben néhány évvel ezelőttig volt egy Mária-szobor, a templom Szent Imre utcai oldalán. Ez a szép mívű alkotás eredetileg évtizeden át a Pajtatér egyik eldugott szögletében állt, ahonnan, hogy méltóbb helyen legyen, áthelyeztette az egyházközség, a városvédő egyesülettel karöltve. Vesztére. Mert amíg ott fakult, porosodott árván, a sáros kocsiút mentén, a kutya sem bántotta. E frekventált helyen: az iskolakaputól ötven méterre viszont a mellette elhaladó gyerekcsapatok (majdnem azt írtam, bandák) gúnyolódásának céltáblájává vált.

Van magyar feltámadás

Reméljük, alig akad Magyarországon olyan ember, aki ne tudná, milyen történelmi esemény fűződik Muhi község nevéhez. 1241. április 12-én az Európát elözönlő tatár seregek megsemmisítették a magyar csapatokat. Ma monumentális emlékmű hirdeti ennek emlékét. 1991-ben a neves építész, Vadász György, illetve munkatársa, Váncza László és Kiss Sándor szobrász tervezte, majd építette meg a távolról és közelről egyaránt megrázó, fájdalmasan szép emlékhelyet.

Parallax – nézetek kora

Délután háromkor állt be a halál. A kereszten függő bűntelen utolsó sóhajtásával visszatért Atyjához, és kezébe lehelte lelkét. Évszázadok óta ünnepli a keresztény világ a megváltó halált, Isten Fiának legközelebbi közelségét az emberhez, hozzánk. Közelebb van, mint India édes istenei, mint az Olimposz istencsaládjai, talán az istenhiánynál is közelebb. „Isten halott, mi öltük meg őt” – mondja Nietzsche, majd beleőrül a feltámadás hiányába.

Amikor odaadta a káplánnak a barkaágakat, megint eszébe jutott a fia. Tavaly még együtt készültek a húsvétra Jánossal, aki az embert próbáló vízilabdaedzések dacára is betartotta a böjtöt, amiért csapattársai közül többen megmosolyogták a háta mögött. Valójában irigykedtek rá, mert ugyanúgy lőtte a gólokat a hétvégi bajnoki mérkőzéseken, mintha minden egyes étkezésnél jóllakott volna. Erzsébetet büszkeséggel töltötte el, hogy tizennyolc éves korára egészséges és stramm férfi vált belőle. A szomszédok nem győztek gratulálni, ha a Népsportban nagybetűvel írták a fia vezetéknevét. Még a káplán is kezet rázott vele vasárnaponként, és soha nem mulasztotta el felhívni a többi ministráns figyelmét arra, hogy János megfelelő példakép lehet számukra.

Könyvespolcra
Bibliai ismeretek

Ahogy múlnak az évek, s amióta lányunk megszületett, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy bizonyos dolgokat ugyanúgy csinálok, mondok, mint nagyanyám. Talán azért, mert felidéződik bennem egy-egy mozdulata, szófordulata: ahogy késsel keresztet rajzolt a kenyérre, ahogy sóhajtott vagy jó éjszakát kívánt. A kapanyél ugyan azóta sem áll jól a kezemben, pedig gyerekkoromban sokszor megkaptam tőle: nem jól fogod, kisleányom… Viszont a Képes Bibliából gyakran olvasok én is kis Áginak, ahogyan annak idején mama olvasott nekem, bár ha nehezebb szövegrészhez érek, kissé át kell fogalmaznom – olyankor eszembe jut, mama hogyan mondta, hogy gyerekfejjel megértsem.