Két összejövetelt is tartott az új evangelizációról az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) a litván fővárosban, Vilniusban. Június 16-18-án a tanács főtitkárai gyűltek össze, míg a püspöki konferenciák szóvivői és sajtófelelősei június 18-21-én tanácskoztak. (VR)
A levelezőprogramok hetenkénti használatától lassan, de biztosan jutottam el odáig, hogy naponta tájékozódjak onnan, amit úgy hívunk: világháló. Nem értelmiségi sznobizmus mondatja velem, de bizton állíthatom, tudnék élni nélküle. Kár lenne azonban tagadnom, hogy ha már előtte ülök, csábításának nehéz ellentmondanom. Mert nemcsak abban az értelemben háló az internet, hogy a segítségével bármilyen információt kihalászhatunk, hanem az is igaz rá, hogy könnyű belegabalyodni.
Egy anyukát és másfél éves kisfiát körbevezettem a templomban. Megmutattam nekik a szentségházat, s azt is megjegyeztem a kisgyereknek, hogy ott lakik az Úr Jézus. Fél óra múltán kikísértem őket, s amikor a templom mellett elmentünk, a kisfiú megjegyezte: „Most az Úr Jézus egyedül marad?”
Egy plébános a Kaposvári egyházmegyéből
Tavasszal évente ellátogatok a martonvásári arborétumba. A Brunszvik család alapította nyolcvanhektáros gyönyörű park öreg fáival, sűrű bokraival, közepén a csillogó vizű tóval eszményi fészkelő- és táplálkozó helyet nyújt nagyon sok madárnak. Idén április 2-án Budai Tibor barátommal jártunk ott. Tibor érkezésünk után nyomban „lehorgonyzott” a tóparton, ahol később gyönyörű akvarellt készített, én pedig elindultam a fák között vezető egyik ösvényen.
Éremesélyeseinket latolgató sorozatunkat akár a Sydney óta trónon ülő férfi vízilabdásainkkal is kezdhettük volna. Mégsem ők lettek az elsők. De most lássuk, hogyan sikerült az elmúlt négy esztendő a Kemény-legényeknek.
Pekingben utcahosszal vertük meg az amerikaiakat a döntőben, így talán nem meglepő, hogy a több visszavonuló ellenére sokan már a londoni első helyről beszéltek.
A teremtett világ csodálatos növényei közül számomra a fák a legkedvesebbek. Hasonlóképpen gondolkodott erről egyik kedves ismerősöm is, akinek a napokban került kezembe egyik régi levele, amelyben a fákról ír: „A bölcsesség méltósága – amit csak a fák adhatnak. Nagyon tisztelem őket. Sokat látnak, átélnek, tapasztalnak. Szavukat nem mindenki hallhatja és értheti. Csak aki tiszta szívből tud szeretni.”
Kikiáltási áron, harmincnégymillió forintért kelt el egy Petőfi-kézirat a Csók István Antikvitás Petőfi és százada címmel meghirdetett budapesti árverésén. Petőfi-kézirat az antikvár piacon nagyon ritka jelenség. Nyilvános aukción legutóbb 1938–39-ben, Ernst Lajos és Szalay József egykori szegedi rendőrkapitány hagyatéki árverésén találkozhattak a gyűjtők a költő kézirataival, leveleivel. Igaz, 2008-ban előkerült az Imádságom című vers autográfja, azt azonban nem nyilvános árverésen, hanem ajánlólista alapján értékesítették.