Augusztus 25.
KUL-TÚRA: Medve-túra Ottlik módra
Útvonal: Kőszeg–Kálvária–Léka (Lockenhaus) –Hétforrás–Kőszeg
Találkozó 7 órakor a dr. Nagy László EGYMI előtti Gyöngyös-patak-hídnál (személyi okmány szükséges)
Október 6. Ottlik-séta Kőszegen – vezeti: Fűzfa Balázs
Találkozó 10 órakor a Kőszegi Tourinform-iroda előtt (Rajnis u. 7.)
A Petőfi Irodalmi Múzeumban Minden megvan címmel a száz éve született Ottlik Gézáról rendeztek tárlatot, amely a mára kultuszregénnyé vált Iskola a határon szerzőjének életművét mutatja be. (A Múzeumok Majálisán a Ki vagyok én? Nem mondom meg. Petőfi választásai állandó tárlatáért a múzeum megkapta az Év Kiállítása elismerést.)
Az évfordulós kiállítás címét az író egyik elbeszélése adta. Az első teremben berendezett dolgozószoba valamennyi bútora és tárgya Ottlik Géza hagyatékából származik, de a látogató megtekintheti Esterházy Péter híres alkotását, az egy lapra leírt Iskola a határon eredeti példányát is.
Orhan Pamuk neve az elmúlt hat évben lett számomra ismert. Két ember segítsége kellett hozzá. Egyikük Tasnádi Edit, a török nyelv és Pamuk kitűnő fordítója, a másik a feleségem, Izsó Zita költőnő – Pamuk híres regénye, a Hó, általa jutott el hozzám.
Orhan Pamuk idén tölti be a hatvanat. Mit érdemes elmondanunk róla? Számos irodalmi kitüntetése mellett az egyik legfontosabb a 2006-ban megkapott Nobel-díj: a magyar olvasó a díj átvételének évében hallhatott Pamuk munkáiról először bővebben, könyvei magyarországi megjelentetése akkortájt vette kezdetét.
Szent Medárd a pikárdiai Salencyben született frank apa és gall-római származású anya gyermekeként 456 körül. Már gyermekkorában kitűnt értelmével és a vallás iránti fogékonyságával. Harminchárom évesen szentelték püspökké. Élete során köztiszteletnek örvendett. Észak-Franciaországban ma is az egyik legnépszerűbb szent.
Nevéhez fűződik az első keresztény rózsaünnep, amelyen a falu legszófogadóbb leánygyermekét rózsakoszorúval koronázták meg. Ez a Medárd-napi szokás nálunk sem ismeretlen. Több balatoni településen a legpéldásabb magaviseletű hajadont ilyenkor választják meg a rózsa királynőjévé.
Bizonyára sok imádkozó emberben felvetődött már a kérdés, szabad-e anyagi dolgokért imádkozni. Jézus egyrészt azt mondja: „Ne aggódjatok megélhetéstek felől” (Mt 6,25), másrészt viszont arra az imádságra is buzdít: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk” (Mt 6,11). Mi akkor a valódi helyzet? Azt sem tudjuk, mit kérjünk? Az atyák közül már Órigenész megpróbált választ adni erre a kérdésre azzal, hogy „a Szentlélek imádkozik az imádságainkban”, és ő „felülkér”, mert magasabb szempontból tudja, mi válik javunkra. Szent Ágoston továbbviszi a gondolatot: Istentől kérhetjük mindazokat a dolgokat, amelyeket megengedetten kívánhatunk. A keresztények ezért meg vannak győződve az ilyen kérések helyességéről.
A szó és a csend mellett komoly, mással nem helyettesíthető szerep jut a testünknek a liturgiában. Pünkösdkor arra kérjük a Szentlelket, hogy gyújtson világot érzékeinknek, hogy egész testünk legyen az ő lakóhelye, munkatársa, eszköze. A liturgia, éppen azáltal, hogy emberi testünkön keresztül elevenedik meg, vezet el bennünket a Megtestesülés misztériumába, amikor a Szentlélek közreműködésével Mária teste válik az üdvösség hordozójává, elválaszthatatlan részesévé.
Szentháromság vasárnapján Jézus utolsó szavai hangoznak fel az evangéliumban: a mennybe megy, s átadja a missziós parancsot az apostoloknak. Azt olvassuk a perikópában, hogy bár leborulnak a mennybe induló Krisztus előtt – a hódolat és engedelmesség gesztusa ez –, „egyesek még mindig kételkedtek”. Megsejthetjük, hogy mindemögött a végső nagy kérdés áll: miként, mi módon válik teljessé a Jézus által meghirdetett ország? Ő, aki nyilvános működése esztendei során bejárta a városokat és falvakat, hogy hirdesse az ország örömhírét (vö. Mt 9,35), miként viszi végbe mindazt, amit prófétai módon tanított? Az apostolok közül fel is hangzik a mennybemenetel előtt a kérdés: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” (ApCsel 1,6)
Egyedülálló kiállítás nyílt a közelmúltban a veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény épületében: a magyar királynékról és az őket szentelő püspökökről ad teljes áttekintést. A téma szorosan kapcsolódik a városhoz. Az itteni püspökség a Szent István által alapított tíz egyházmegye közül talán a legkorábbi, 1001-ben már biztosan létezett. A székesegyház kegyúrnője a mindenkori királyné, akinek kancellárja a XIII–XIV. századtól általában a veszprémi püspök volt.