Személyesség és közösség Mt 28,16–20

Ott rejlik e vágy mögött egy messiási ország elképzelése, ahol minden szép és jó, gazdagság és béke uralkodik, egészséges minden ember, ahol kiiktattak mindent, ami rossz. A zsidóság korabeli helyzetére vonatkoztatva ez természetesen szorosan összefüggött a római iga lerázásának és a dicsőséges királyság helyreállításának az álmával. Jézus, aki maga is a nagy király, Dávid családjából származott, sokak számára ezen várakozások megtestesítője volt. Csakhogy Jézus mindvégig kitért ezek elől a vágyakozások elől. Ha Messiásnak hívták (s e cím magában hordta a politikai-királyi felhangokat is), elfogadta, ő azonban soha nem nevezte így önmagát. Ő az Emberfia, aki alázatos, szolgál, aki magára vállalja a nép bűnének terhét, s meghal. Ő az Atya küldötte, aki küldi a Szentlelket. Valóban beteljesíti az országot, ám ez nem más, mint a Szentháromság erejének és hatalmának felragyogtatása.
Egész élete, tanítása, keresztáldozata, feltámadása és mennybemenetele ebben a háromságos keretben áll: az Atya az akarat, a forrás, a Fiú engedelmeskedik, a Lélek pedig tevékeny módon egybefűzi őket, kiárad az emberekre és a világba, hogy mindazt, amit a Fiú az Atya akarata szerint végbevitt, szüntelenül jelenvalóvá és hatékonnyá tegye a teremtésben. A keresztség az a pillanat, amikor az ember elsőként találkozik ezzel a háromságos dinamikával, maga is részévé válik ennek a bensőséges hármas-egy életnek. Az egyház, amely a keresztség fürdőjében születik, ilyen szempontból tulajdonképpen nem más, mint a Szentháromság országának zsengéje, a Szentháromság benső életéből és szándékából fakadó üdvösség hatékony és valós jele, szentsége minden nemzet számára.
Igen, Krisztus beteljesíti az országot – csak nem akkor és nem úgy, amikor és ahogyan az emberek ezt várnák tőle. Az ország háromságos titok: személyesség, közösség, szeretet és szüntelen isteni jelenlét hatja át. Aki megkeresztelkedik, ennek a titoknak erőterében és örök vonzásában él.