Piacon
A gyerekhang úgy csendült a zsibongásban, mint aranycsengő a világ felett: „Lánc, lánc, eszterlánc…” A piac közepén, hol zöldségek illatoznak, fehér kalapos gombák bólongatnak, egymásba keveredik a sok félbehagyott mondat, siető lábak, ideges kezek erdejében az áruk tömege sem nyugtat: a kertek „lakói” ragyognak, de nem tudják már idehozni a természet pihentető üzenetét. Korábban – gondolatban – szívesen elkóboroltam az asztalok közt Berda Jóskával, a piacok költői dicsérőjével, „ujjongtam”, és egy-két óra alatt átéltem kertek, növények életét.
Káposzta, répa, hagyma, paprika,
a zöld alól világit már a sárga,
paradicsom pirosa omlik
a kék véraláfutásos padlizsánra.
Nyers, édes, csípős, kesernyés szagok,
mélyben, napon más-más tervet betöltő,
versengve sokasodó anyagok
özönlenek elő a sűrű földből.