Már az első kötet megjelenésekor felvetődött a kérdés: a szentatya miért nem Jézus születésével és gyermekkorával kezdi az írást? De éppen ez jelzi, hogy XVI. Benedek a modern Jézus-kutatás módszereit használja. Az evangéliumok ugyanis nem Jézus-életrajzok, hanem az őskeresztény igehirdetés alapján megírt teológiai szövegek. Legelőször a Jézus szenvedéséről szóló részek születtek meg, majd összegyűjtötték példabeszédeit, lejegyezték tetteit. Legvégül illesztették be az evangéliumokba a Jézus származásáról, születéséről és gyermekkoráról szóló fejezeteket.
XVI. Benedek rámutatott: „A könyv szándékából kiindulva, miszerint Jézus alakját, szavait és tetteit kívánja megérteni, világos az is, hogy közvetlenül nem foglalkoztam a gyermekségtörténettel. Mindenesetre szeretném megtartani ígéretemet, és kisebb kötetet készíteni erről is, ha elegendő erőt kapok hozzá.”
A kérdéssel korábbi teológiai műveiben foglalkozott már, valamint pápasága alatt is többször kitért beszédeiben a család problémáira, felidézve a Szent Család példáját. De most nem buzdítást ír, hanem a gyermekség teológiáját fejti ki. Máté és Lukács evangéliuma mellett minden bizonnyal értelmezi majd a János-evangélium prológusát is.
