A La Repubblicamájus 12-i számának hivatalos adatai szerint 2009-ben száztizenhétezer művi vetélést hajtottak végre Itáliában, tízezerrel kevesebbet, mint két évvel korábban. 1981 óta pedig felére csökkent az abortuszok száma. (KNA)
A Magyar Egyházzenei Társaság, az Evangélikus Kántorképző Intézet és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke augusztus 21. és 24. között a Zeneakadémia oktatóinak irányításával ökumenikus orgonakurzusokat tart kántorok és orgonisták számára a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetben (Berda József utca 3.).
Martonvásárt 1268-ban „Forum Martini”-ként említették, a középkori vásároshely a XVIII. században lett a Brunszvik-család tulajdona. A Fejér megyei város országszerte ismert nevezetessége a kastély és a körülötte lévő csodaszép angolpark. Martonvásár múltjának meghatározó személyiségei közül kiemelkedik Brunszvik Antal gróf (1709–1780), akit a település XVIII. századi „honalapítójaként” tisztelnek, de nála sokkal többen ismerik a művészetpártoló Brunszvik Ferencet és testvérét, az óvodaalapító Terézt. Utóbbi írta emlékirataiban: „Nagyapám, amikor Martonvásárt megvette, csak határtalan mocsarat talált itt. Egyetlen ház, néhány putri a juhászok számára, és itt-ott egykét fa volt látható mindössze a 8000 holdas birokon.”
Később a fejlesztéseknek köszönhetően alakult ki a város legszebb részének mai arculata. A kastély-együttes legrégebbi tagja az 1775 körül épült Szent Anna-plébániatemplom, freskóját Johann Ignatz Cymbal készítette. A kastélyt 1875-ben az angol gótika stílusában átépítették, bővítették, ma a Beethoven Emlékmúzeum működik benne.
A görögök jó ideig idiotésznek nevezték azokat a poliszból száműzött polgárokat, akik hosszabb ideig voltak kénytelenek a városuk adta két adomány nélkül élni. Aki száműzetett, az nem kap kritikát polgártársaitól, és mivel nem él már közösségben, ő maga sem adhat kritikát polgártársainak. A kritikátlan, a külső és az önkritikától megfosztott lény az idióta. Ellentéte a politikész, a kritikát adni és kapni tudó polgár. Szőts István ilyen „idióta”, ilyen ismerősidegen volt közöttünk – a horthys Magyarországnak túl sekélyes, a rákosisnak túl mélymagyar. Seholsincs-ország polgára: filmforma-művészként túl kozmopolita volt a magyarkodóknak, a szerves hagyománnyal azonosuló magyarként pedig kilógott minden nemzetközi szocializmusból.
A Szerelem végső ajándéka
A Szerelem, egy fénylő levelet
tartván dalnoka elé, így beszélt:
„Nézd a rózsát s az almafát, miként
bontja ki szirmát, méhet ejtve meg;
A szív menedéke
Karjaim közt mint gyermek kuporog
időnként, ijesztő árnyak alatt,
elfordított arcából könny fakad,
mit érthetetlen aggály okozott:
(Részletek)
Kezed a hosszú fűben szétterül,
ujjhegyed átüt rajta rózsaként:
szemed békét ragyog. Színt vált a rét,
ahogy az ég beborul, kiderül.
Jól tudjuk, hogy a hollywoodi filmek sikerét nem annyira a különféle fesztiválokon elnyert díjak számában mérik. Sokkal inkább az számít, hogy mennyit hozott a konyhára – természetesen a bekerülési költségeket figyelembe véve – alkotóinak. És ha ez a mutató pozitív, bizton számíthatunk rá, hogy az adott produkciónak folytatása következik. Aztán a folytatást is folytatják. És ha már nincs tovább előre, mennek hátrafelé, azaz elkészítik a történet előzményét is. Így járt az X-Men, a Csillagok háborúja és legutoljára az Alien-sorozat, melynek előtörténetét Prometheus címmel vetítik a mozik.