Görögkatolikusok római hálaadó zarándoklata

Mindenki útra kész. A holmi már a zsákban. Persze még nem minden, s talán máris túl sok. Valami még biztos hiányzik. De lehet, hogy az alján van. Szóval pakoljuk újra. Elindulunk. Kezdődik a százéves Hajdúdorogi egyházmegye hálaadó zarándoklata. Irány az Örök Város. „Mennyei Király, Vigasztaló…” Ülünk a buszon. Visszafelé szaladnak a házak. Reggeli fáradtság az arcokon, különös izgalom, jóleső megnyugvás és némi aggodalom a szívekben. Vajon mit élnek át azok, akik szintén most indulnak, máshonnét? Vajon hogy vannak azok, akik már egy hete, két hete úton vannak? És mit csinálhatnak éppen, akik majd csak este vágnak neki az útnak? Mit éreznek az itthon maradók? Hányféle út, mennyi elképzelés, akarat és erőfeszítés! Mennyi rejtett remény…

Szíriai félelmek
Samir Nasszar damaszkuszi maronita érsek július 13-án arról
beszélt a sajtónak, hogy a keresztények mind gyakoribbá váló
elrablása félelmet kelt az emberekben, és — az iraki keresztények
példájához hasonlóan — nemcsak az egyházi életre hat negatívan,
hanem az egész társadalomra és a családi életre is. A
gyerekeket a szülõk nem merik vasárnapi iskolába küldeni,
egyre több keresztény család gondolkodik menekülésen, ami
lassanként a vallási élet hanyatlását eredményezi. III. Gregoriosz
Laham melkita pátriárka egy német lapnak azt panaszolta,
hogy a szíriai zûrzavar pusztítja a keresztényeket. Úgy véli,
mindez külföldi muzulmánok mûve, nem a hazaiaké.