s én is ölelésében számítok
oltalmat lelni agyam rámszakadt
rémei ellen, biztos védfalat,
hol bájától megszűnnek a bajok.
Álomba dúdolónk a Szerelem,
mely délben árnyunk, fényünk éjszaka,
s min megtörik a nappal bősz zaja.
Növő holdként süt át az éneken;
s mint víz csacsog a holdhoz szelíden,
úgy felel néki szellemünk dala.
